Újra itt, pár szó az elmúlt 2 hónapról :)

Sziasztok!

Hát, volt nálam egy kis blogszünet, talán észre vették páran, talán nem.... Ennek több oka van: annak, hogy nem jelentkeztem, leginkább a nem volt kedvem, energiám, stb az internetezéshez, meg úgy általában véve semmihez (nem történt semmi rossz, csak szimplán ilyen hangulatom volt, és kész). Annak, hogy a több hetes nem jelentkezés után lezártam a blogot, egy konkrét oka volt: a főzős blogomba valami névtelen folyamatosan bombázott az idétlen angol bejegyzéseivel, aminek mellesleg köze nem volt a főzéshez. Ez azért is fura, mert azt a blogot már 1 éve nem vezetem (sok volt a 3 oldal egyszerre). Névtelenül könnyű írogatni, nem mondom, szép vastag gerince lehet az illetőnek..... Na mindegy, azt a blogomat még egy ideig zárva tartom, azon is elgondolkodtam, hogy törlöm, majd meglátjuk később.

Szóval az ünnepek szépen elteltek, jó volt minden, csak dolgoztunk előtte, közben, és utána is, de ez van, nem egyedi eset.

Ezen a blogomon nem szoktam különösebb magánéleti dolgokat írogatni, mivel nyitott, mindenki számára olvasható, így ezt most is mellőzöm, úgyhogy röviden pár szóban a 3 fő dologról, amivel kapcsolatban néha születik egy-egy bejegyzés, fontossági sorrendben:

Gyerekeim: jól vannak, a fiam még mindig nagy dumás, sőőőőt, egyre inkább az. A lányaim kikapták a félévi bizijüket, nem csalódtam bennük, a nagy oszt. első, kitűnő, 5 tárgyból dícséretes. Fél éve jár hastáncra, és ma először nagy könyörgések árán rá tudtam venni, hogy mutasson valamit, szégyenlős volt, pedig igazán nincs miért, ahhoz képest nem megy rosszul, hogy nemrég kezdte :)

A kisebb is nagyon jó bizit hozott, bár Ő még csak szöveges értékelést kap. Nemsokára lesz a szülinapja, 10 éves lesz 2 hónap múlva, és azt mondta nekem, hogy ekkora bajban még nem volt, mert mindent megkapott karácsonyra, és most nem tud mit kérni :):) Szóval nagy bajban van szegény, de nagyon szeretnék én is ilyen gondban lenni :):):):)

Olvasás: ezerrel olvasom még mindig a Katedrálist, alig van már csak 100 oldal a 800-ból. Fergeteges könyv, majd írok NEM SZAKMAI VÉLEMÉNYT róla, csakazértis, mert a saját blogomon jogom van írni bármit (aki nem érti a célzást, az itt megértheti), bár ezért biztos nem kapok a fejemre, mert abszolút pozitív véleményem lesz :):) Alig várom, hogy kiolvassam, tuti, hogy a második részét is megkaparintom.

Kézimunka: hát, el vagyok maradva, nagyjából mindennel.... horgolásokat fogok tudni mutatni, de mást nem. Valahogy most ahhoz sincs türelmem, pedig a férjemnek tartozom 6 órai hímzéssel (tudom, Csabi, hogy olvasod, innen küldök egy virtuális bocsi puszit, és egy ígéretet, hogy be fogom hozni a lemaradásomat! ). Ez az ígéret, és megállapodás köztünk a Dim-fantasy (varázsló) hímzésemmel kapcsolatos, nevezetesen még tavaly valamikor megállapodtunk, hogy nem szól, ha mást kézimunkázok, cserébe heti 1 órát hímezzem a varázslót. Szóval 6 heti elmaradásom van, persze ami a javamra írható, hogy mással sem haladok, totál nincs hangulatom a hímzéshez, bár ez a férjemet baromira nem izgatja.....

Ja, és még valami: tavaly karácsony előtt megnéztük az Avatar-t a moziban, fantasztikus volt, csak azt sajnáltam, hogy a lányokat nem vittük. Ezt írtam is a multin, de itt nem. Ott akkor sokan ajánlották a film 3D-s verzióját, így most hétfőn elmentünk a Camponába, és megnéztük, ezúttal 3D-ben, és a lányokkal természetesen. Hááááát, még mindig fantasztikus, csodás történet, iszonyú izgalmas, látványos, és hát ez a technika valami fantasztikus élményt nyújt. Szóval még vetítik a filmet, így ajánlom bátran azoknak, akik még nem látták, és aki teheti, az mindenképpen 3D-ben nézze meg (tudom, hogy ez nem mindenki számára elérhető, emiatt írom, hogy maga film sima moziban is fantasztikus élmény volt). A majdnem 10 éves lányom is élvezte, a nagy pedig sírt is párszor rajta, szóval vihetők az ilyen korú gyerekek is.

Na mostanra ennyi dióhéjban, majd ha letudtam a 6 órás adósságomat, jövök fotókkal, addigra biztos lesz látványosabb haladásom is. Akkor majd mutatom a horgolt haladásaimat is (az sem sok)

Meglepit kaptam :)

Hát, teljesen-totálisan fel vagyok dobódva, Anikó meglepett egy karácsonyi csomaggal. Na akkora nagy meglepi nem volt maga a csomag, mert múlt héten beszéltünk telefonon, és említette, hogy küld majd ezen a héten, aztán ma is felhívott, hogy Viktor (a nagy fia) felhozza délután nekem.Szóval a bevezető duma után jöjjön a lényeg: kibontottam a csomagot, és teljesen elállt a szavam: megkaptam Anikótól azt a VS gyönyörűséget, amibe annyira bele szerettem, amikor megláttam Nála (később egy FMXC talin személyesen is megsimogattam). Annyira, hogy mondtam is Anikónak, hogy ezt én bizony megrendelem. Aztán nagy lendülettel megkerestem a blogját utólag, és galád módon nem volt kiírva a neve, pedig szerettem volna Annát (Carolt) megkérni, hogy segítsen a rendelésben. Szóval név nélkül nem tudtam megrendelni, akkor arra meg nem volt időm, hogy utána keressek. Később rendeltem több helyről több mindent, emiatt anyagilag nem fért bele, de úgy terveztem, hogy jövő év elején úgyis kell csomó minden, akkor majd felkeresem Annát, és beszerzem magamnak. Így utólag megtudtam, hogy Anikó már azt is lezsírozta a hátam mögött Annával, hogy ha mégis megrendelném, ne kapjam meg a csomagot :D:D:D:D:D:D Meg utólag az is beugrott, hogy Anikó kérdezte tőlem (igenis sunyi módon ), hogy én minek képzeltem el magamnak, képnek-e, vagy másnak. Akkor mondtam is, hogy egyértelműen banner lesz belőle.

Hát az lett, íme az én szépséges szép VS banner-kám, imádom!!!!! Vannak csodaszép pillangóim, annyira tetszenek!



A csomag mást is rejtett, aminek szintén nagyon örültem. Tavaly ugyanis kaptam egy meseszép hardangeres képecskét, és most megkaptam a testvérét. Totál ugyanakkora, ugyanaz a keret, nagyon szépek egymás mellett. Eddig a képecske a szekrényemen foglalt el egy igen előkelő helyet, most azonban, hogy ketten lettek, megkérem a férjemet, hogy a falra tegye ki nekem egymás mellé őket. Mutatom Nektek a mostani képet:








És a két kép együtt:














Mutatok pár közeli képet is, bár a fényviszonyok nem a legtutibbak ilyen sötétben:

Jutushoz is megérkezett az angyalka :)

A fenyős játékom másik nyertese, Jutus is sikeresen megkapta a kis csomagocskát :) Természetesen az Ő ajándéka is kapott karácsonyi csomagolót, de úgy nem fotóztam. Ismét sikerült örömet szerezni :)

Csilla is immár ajándékozott lett :):)

Na, már biztos unjátok ezeket a bejegyzéseket, de hát ez van :):):)

Edelweis-Csilla lett a fenyős játékom egyik nyertese, és sikeresen megkapta a fenyőket, amiket nyert. Pár kis ajándékkal az Ő csomagját is kiegészítettem, hogy az öröme kicsit nagyobb legyen :):) Szintén sikerült örömet szereznem :):)

Az anyag nem az ajándék része, csak a fotó kedvéért van a horgolásom alatt, a bútor színe miatt amúgy nem látszana.

A plusz 2 fenyőt a kolléganője kérésére készítettem.

Évi ajándéka is célba ért :)

Az FMXC-s lányok között csináltunk karácsonyi húzást, és Evikusz-Évit húztam, pontosabban a fiam húzott helyettem. Évi karácsonyfa díszeket kért az ajándékozójától, igazából az idei új díszeket miatta álltam neki csinálni, mert nem akartam egyfélével megajándékozni, úgy gondoltam, hogy a sok kicsi apró jobb sokkal. Aztán annyira bele jöttem, hogy mindenből sorozat gyártásra álltam rá :):):):)
Évi is nagyon örült az ajándéknak, aminek én is nagyon örülök, jó látni, hogy tényleg tetszenek Neki az apróságok :):)

Természetesen a csomagja kapott karácsonyi csomagolót is, de úgy nem fotóztam le, nem az a lényeg úgysem.

Anikó ajándéka célba ért

Ankaaa-Anikó kapta meg elsőként az aprócska karácsonyi meglepimet. Remélem, sikerült örömet szereznem (bár ahogy a telefonban hallottam a hangját, igen :D:D:D:D )

Ami újdonság, és még nem láthattátok, az a szaloncukor, sorozat gyártásban készítettem párat, sztem elég mutatósak lettek :):) Ezeket a horgolt csillagokat sem láthattátok még, ezek már valamivel "profibban" sikerültek, mint az elején. Itt már ki is vannak keményítve. Ezen a blogomon a varrott díszeket sem mutattam, amik kicsit olyanok, mint egy virág.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a lilás márványos anyagból csak 1 db-ot kapott, a másikat csak a fotó kedvéért tettem alá, hogy jobban látszódjon a piros csillag a világos anyagon.

A jobb oldaliba vagy 80 piko biztos bele lett horgolva :):):):)

Milyen virág vagy?

Hát, ez jött ki, és bár a webfordító ismét elég bénán fordított, azért a lényeget értem :):) Tetszik ez a virág :):)

I am a Snapdragon What Flower Are You?

A fiam, és a Mikulás

Hát, én nem tudom, de a lányoknál tökre bevált módszer volt ilyenkor, az ünnepek előtt a:
- legyél jó, mert már lát a Mikulás, vagy
- viselkedjél, mert figyel a Jézuska, vagy a hasonló idióta duma, ami bár idióta, azért működött, a gyerekek jól viselkedtek, én meg élveztem, hogy "hülyítem" őket. Gonosz anyu újra előtört ilyenkor belőlem, de hiába, imádtam azt a kis ártatlan, tudatlan fejüket. Nos a lányaim már tudják azóta, mi a pálya ilyen téren, kár is lenne hülyíteni Őket, néha azonban még mindig mondogatom Nekik, Ők meg csak nevetnek rajtam, hogy még sokszor bepróbálkozom, aztán elő jövök azzal a dumával, hogy de az öcsétek kedvéért játszátok már el, és ez hat (újra van egy érvem a hülyítésre :D:D:D:D )
Szóval itt jön képbe az öccsük, a fiam, az én 4,5 éves gézengúz Matyim. Én nem tudom, mit rontottam el, vagy mi van ezzel a szuper nagy szájú gyerekkel, de ez nem hagyja magát palira venni. Persze ezerrel hisz a Mikulásban, hisz a Jézuskában, iszonyúan pucolta lefekvés előtt a cipőjét, két párat is kitett, hátha átpalizza a Mikulást, mire a figyelmeztetésem után az egyiket vissza pakolta a szekrénybe.
Szóval egy hete próbálom rávenni, hogy viselkedjen már, mert látja a Télapó a butaságokat, de semmi reakció. Az oviban pénteken volt a télapó, és a fiam délután azzal fogadott, hogy:

- Anya, képzeld, nagyon rosszak voltunk ma, és hozzánk mégis jött a Mikulás, úgyhogy...... (na itt vághattam olyan fejet, meresztettem olyan szemeket, hogy a gyerekem elharapta a mondat végét, de el tudom képzelni, hogy folytatódott volna....)

Aztán valamelyik nap sétáltunk a boltba, és a játékbolt kirakata előtt szokás szerint időztünk kicsit, mire észre vettem egy kb másfél méteres virgácsot (a fiamnál sokkal magasabb). Mutattam is Matyinak egyből, mert aznap megint tiszta dili volt, persze az ilyenkor szokásos idióta dumával:
- Nézd csak, mekkora nagy virgács! Ha ilyen sokat fogsz hisztizni, akkor tutira ilyen nagyot fog hozni a Télapó.
- Nem baj anya, hozzon csak, majd azzal fogom felsöpörni a szobámat.

Szóval ez a gyerek nem hagyja magát megfélemlíteni... na nehogy már azt képzeljük, hogy a mai világban Ő majd mindenféle mikulások, meg jézuskák miatt megváltozik kis időre.... na nem, hisz a mikulás úgyis hoz valamit, ha rosszak vagyunk... És nincs igaza? Azt hiszem, a 4,5 éves fiamnak néha több esze van, mint nekem :):):):)

Majdnem útra készen az ajándékok

Végre-végre fellélegezhetek. Sikerült minden ajándékozott számára elkészítenem az ajándékot, megfelelő darab számban legyártani az apróságokat, így már csak két dolog van hátra: az egyik, hogy becsomagoljam (na ebben nem vagyok valami jó, bárcsak lenne ízlésem is), a másik, hogy postázzam. Jövő hét elején elsétálok a postára, így jövő hét végéig remélem, hogy minden címzett kézhez kaphatja az ajándékát, meglepijét.
Itt most gondolok pl. a fenyős játékom két nyertesére is, valamint az FMXC tagjai között csináltunk ajándékozósdit, és az ott húzott ajándékozottra is (bár az illető tudja, hogy én húztam, mivel Ő összesítette a táblázatot, hogy ki kit ajándékoz majd meg, így valszeg már várja is a csomagot, és emiatt a személyem kicsit sem meglepi, viszont a csomag tartalma az lehet, legalábbis remélem, merthogy horgolt fenyőcskéket is kért, de az egy darab sem lesz benne, ugyanis azóta Ő is megtanult fenyőket horgolni, így el tudja készíteni magának :DD:D:D:D:).


Amint megkapták, és kibontották a csomagokat az ajándékozottak, jövök fotókkal is, mert idén készítettem több féle apróságot is nagyüzemben, amiket még nem mutattam meg Nektek.

Többször eszembe jutott, hogy bárcsak lenne annyi időm, energiám, hogy ha nem is minden olvasómnak, de legalább minden szívemhez közelebb álló személynek küldjek valamit, de ez sajnos idén is kivitelezhetetlen.

Itt szeretném elmondani, amit már sok magán levélben leírtam, hogy a viszont ajándékokat nem szeretem, szóval ha valaki a fennt említett személyeken kívül is kap valami meglepit a következő másfél hétben (tervezem ugyanis, hogy egy-két olyan személyt is ajándékozok, aki talán nem is várja), akkor legyen szíves cserébe nem küldeni semmit (tökre úgy érezném, hogy csak azért kapok cserébe, mert én is küldtem, meg amúgy is jobban élvezem, ha adhatok, kapni olyan fura érzés). A borítékon a címem, és nevem nem azért lesz, mert várok valamit, hanem mert kizárólag így tudom ajánlva feladni a csomagot, és enélkül félnék, hogy elveszne.... köszönöm!

További jó készülődést kívánok Nektek az ünnepekre!!

Péntek 13? Jól indul a nap, pedig nem is vagyok babonás

Hát a történet ott kezdődött, hogy reggelre a kutya feltojt az ülő garnitúrára, a konyhába, meg 2 helyre bepisilt, úgyhogy mocskot takarítottam. Egyből nem is volt kedvem elindulni itthonról, és próbáltam meggyőzni a fiamat, hogy maradjon itthon, ma szabad napot kap, de Ő nem engedett, menni akart oviba (imádja). Így elindultunk, az utolsó pillanatban persze, kutyástól. Félúton megint tojt a kutya (bocsi, de ez van), és oda mentem, hogy felszedjem, és kidobjam, de sehol nem találtam a kupacot, kerestem sokáig, pedig éreztem a szagát, de semmi... így mivel késésben voltunk, feladtam, gondoltam, mások is ott hagyják, így indultam tovább. Feltűnt valami érdekes, miután vissza értem a járdára, hát kiderült, hogy persze, hogy bele léptem tökig, úgyhogy az egész kupac ott volt nálam, a talpamon, csízmámon. Szóval neki álltam letakarítani, jó néhány percet vett igénybe, miközben a sógornőm, aki nálunk "nyaral" a babájával, hülyére nevette magát, én meg nem voltam kicsit sem ideges (hozzá tartozik, hogy a csízmát tegnap délután vettem, ma volt rajtam először).
Szóval eltrappoltunk az oviba, addig a sógornőm vigyázott a kutyára. Miután kiértem, persze óriási ugrálással, csaholással fogadott, a fogával véletlenül bele kapott a körmömbe, ketté tört a műkörmöm, majd beszartam én is hirtelen (a kutyából mára kicsit elegem van...)
Tegnap megtanultunk a sógornőmmel karifa díszeket varrni, iszonyat szépek, így bementem a méter árushoz hazafelé, vettem még anyagot, meg gombot hozzá, hogy ma is varrjunk (fotóval nem tudok még jönni, a férjem elvitte a fotó masinát magával). Hazafelé beértünk a lépcsőházba, és az összes gomb szétgurult (16 db), úgyhogy azt is vadászhattuk egy darabig, mire meg lettek.

Mindez röpke másfél óra leforgása alatt.... most nem tudom, hogy nevessek, vagy sírjak, a sógornőm jól szórakozik minden esetre :):):):) A nap még csak most kezdődik igazán :):):):

Na, ezt megszívtam, mai banki esetem

Így sem jártam még: nem jutottam hozzá a pénzemhez a saját bankszámlámon... Nem egyezett az aláírásom ugyanis, mert mi történt, mi nem, a több év alatt, amióta bejelentettem, valszeg változott az írás képem. Ez egy família betétszámla, a megtakarított pénzünk van rajta, emiatt nem szoktunk hozzá nyúlni, és kártya sincs hozzá, csak havonta utalgatunk rá, hogy gyűljön a pénz. Most kértek kölcsön tőlem, és le akartam venni egy adagot róla. Közölte a nő, hogy ilyen aláírásra nem kapom meg a pénzt, alá íratta velem még egyszer, addigra azonban az egekbe szökött a vérnyomásom, mert olyan pipa lettem pillanatok alatt, hogy csuda, így másodszorra még annyira sem hasonlított. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a nevem 3 szóból áll, és a második harmadik tökéletesen egyezett, az első tért el (valszeg az évek alatt azt írtam mindig csak csomó helyen, teljesen csak ritkán kellett alá firkantani a nevem, így azért változott csak az első). Szóval nem kaptam pénzt, tiszta ideg voltam. Tudom, hogy az én érdekemet szolgálja az egész, de minden iratom rendben volt, és most fel vagyok háborodva.
A nő szerint nem probléma, mert át kellett volna állnom másik sorba, ott újra leadni, aztán vissza állni újból a pénztárhoz, és elölről kezdeni az egészet, én azonban olyan ideg állapotba kerültem, hogy ha még kétszer leiratták volna a nevemet, tutira azt is elfelejtem, hogy hívnak. Így papirostól, mindenestől ott hagytam a bankot, majd a férjem vissza megy (szegény)

Játék Katicánál

Ez az első olyan játék, amire jelentkezem, a képen látható csodás dolgokat lehet megnyerni. Nézzetek be Hozzá, ha van kedvetek játszani.

Nudlis sálam jó hosszan :)

Az enyém teljesen más lett, mint amiket láttam, az én "nudlijaim" (Hajni szavaival élve) nem szabályosan vannak egymás mellé kötve. Rájöttem, hogy ez a rossz kezdésnek köszönhető, de annyira tetszik így, tömörebben, hogy legközelebb már direkt fogom rosszul kezdeni :):):):):) (Hajni oldalán látjátok, hogy milyennek kellene eredetileg lennie, a nudlik egymás mellett lennének elvileg szép szabályosan, nekem meg úgy vannak kötve, mint a téglák egy építkezésnél: a következő sorban mindig két nudli közé esnek :D:D:D:D )


3 este alatt van kész ez a batár méret, nagyon haladós. 255 cm hosszú, 10 cm széles, mert olyat szerettem volna, amit 2-szer is a nyakam köré tudok tekerni, és még így is hosszan lógjon le. Olyan lett :):):) 5 motring fonal van benne.
A fotó alany a kisebbik lányom, a nagyot akartam megkérni, mert Ő olyan magas, mint én, de Ő nem vállalkozott, a kisebbik meg imádja illegetni magát :):):)

Bernard Werber: A hangyák

Na így sem olvastam még: elkezdtem, a feléig eljutottam, aztán egyre jobban azt éreztem, hogy ez nekem túlságosan aprólékos. Na de hogy értsétek: a cselekmény tulajdonképpen 3 szálon fut, egymást váltakozva történnek az események. Az egyik szál Belokan, a hangya kolónia életéről, fennmaradásáról, és egy fenyegető támadásról szól, amiről csak néhány hangya tud, akik próbálják csatába hívni a többi hangyát, akik persze vagy nem hisznek nekik, vagy kémek, szóval nehéz dolga van ennek a pár hangyának. Közben a hangyák életéről, kommunikáló képességükről kapunk több, mint kimerítő beszámolót. Az elején még érdekes, de aztán kissé már unalmas (számomra). A másik szál a Mindentudás egyeteme című könyvből idéz (az egyik szereplő írta ezt a könyvet) a hangyákról, szokásaikról, újabb kimerítő információk ezekrő a lényekről. A harmadik szál viszont izgalmas, egy család tagjainak a rejtélyes eltűnéséről szól, amikor ugyanis lemennek a pincébe, onnan előszőr pár naponta térnek vissza, aztán soha többé. Szépen eltűnnek, majd amikor a rendőrség nyomozni kezd, és utánuk mennek, ők is eltűnnek, stb. Hogy mi van a pincében? Hová tűnnek? Életben maradnak-e? Mi köze ennek a hangyákhoz? Na ez az a szál, ami érdekelt. És itt jön be, amivel ilyet sem csináltam még: amikor a felénél jártam, rájöttem, hogy unom. Így az első két szálon futó eseményeket szépen átugrottam, és csak a harmadik szál történéseit olvastam a könyv második felétől. Nem bánom, mert így sem tűnt valami igazán érdekfeszítő történetnek, megkíméltem magam egy csomó unalmas leírástól. Nekem nem igazán jött be, és mivel olvastam, hogy hasonlóan érdekes, és szuper izgalmas (szerintük) a második, és harmadik része is, én azt már tutira nem szeretném olvasni.

"A rovar egy egészen más filozófia, más tér-idő, más dimenzió". Az ember az eget kémleli, és kérdéseire gyakran fentről várja a választ. Mi lenne, ha a szokásostól eltérően, tekintetünket lefelé fordítanánk? Jonathan Wells örököl egy házat rovarkutató nagybátyjától, és a tilalom ellenére lemerészkedik a pincébe. Sejtelme sincs, milyen elképesztő titok vár rá odalent... A belokani vöröshangya-bolyból tavaszi portyára induló expedíció tagjai rejtélyes körülmények között mind elpusztulnak. Új tömegpusztító fegyvert vetettek be a törpehangyák? Miben mesterkednek az úton-útfélen lesben álló sziklaszagú harcosok? És mi célt szolgál a hangyák körében drogüzérként elhíresült holyvabogár őrizetére bízott, rejtett éléskamra a Boly legalsó emeletén? A 327-es szárnyas hím nem nyugszik. Két hűséges társával elszánt nyomozásba kezd... A filozófiai mese, a tudományos-fantasztikus irodalom és a kalandregény elemeit mesterien ötvöző, merőben újszerű mű lélegzetelállítóan izgalmas cselekményszövéssel sodorja magával az olvasót e parányi lények lenyűgözően gazdag világába."

Karácsonyi győztest hirdetek

A karácsonyi játékom győztesét sorsoltuk ki az előbb a gyerekekkel. A nagylányom hajtogatott, és kevert, tálat tartott (nem engedte magát fotózni), a két kisebbem pedig húzott egyet-egyet. Íme:

A szerencse ezúttal Edelweiss-Csilla, és Jutus mellé állt, gratulálok Nektek!!!

A bneheni@gmail.com címre kérek Jutus Tőled elérhetőségeket, Csilláét elvileg még tudom tavalyról, ha nem, akkor sikítok :):):)

Köszönöm mindenkinek, hogy játszottatok velem!!

Jean Sasson: A fátyol mögött

Ez az a könyv, amit már egyszer olvastam kb a felnőtt éveim elején még valamikor, jó pár évvel ezelőtt. Arra nem emlékeztem, hogy pontosan mik történtek, milyen szereplők voltak a könyvben, csak az maradt meg az emlékeimben, hogy maga a könyv tetszett, olvasmányos, és roppant mód magával ragadott. Így megkértem újból kedvenc könyvtárba járó barátnőmet, hogy hozza ki nekem, hogy újra elolvashassam, mert már fogalmam sincs, hogy miről is szól (na jó, nagyvonalakban tudtam, de semmi konkrétum nem maradt meg az emlékeimben)

Elkezdtem, és mintha először olvastam volna, minden sora újdonságként hatott. Az a tizenegynéhány év, ami eltelt az első olvasás óta, elég volt ahhoz, hogy más szemmel tekintsek a dolgokra, másképp értékeljem a könyvet. Természetesen most is tetszett, most is lebilincselő volt, de most már sokkal inkább felháborító is az a fanatizmus, az az elvakultság, ami jellemző egyes emberekre. Örülök, hogy újra elolvastam, és mivel van még másik két része is, azt is el fogom, mert ez elkerülte valahogy a figyelmemet korábban, így a másik két részét még nem olvastam.

Többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy politikai helyzet, gazdasági helyzet, válság ide, vagy oda, de jó, hogy mégis magyarnak születtünk, és de jó, hogy itt élünk, még ha szegényebben is, mint mondjuk Szultána hercegnő.

A könyv a Szaúd-Arábiában élő iszlám nők hányatott sorsáról szól, a béklyóikról, amiket nem tudnak levetni. Aki megpróbál küzdeni nő létére, vagy kitörni, azt kegyetlenül megbünteti a saját apja, férfi testvére, hogy a hithű nép előtt a család nevét tisztára mossák. A büntetés formája a lehető legbrutálisabb is lehet (pl. nyílt utcán való megkövezés, vagy előre meghatározott időpontban a családi medencébe való bele fojtás, vagy haláláig sötét zárkába való bezárás, ahol még akár évtizedekig is eléldegélhet, miközben megőrül, megbolondul a szerencsétlen nő, stb) A férfi felsőbb rendű lény, akinek joga van uralkodni a nő felett, és bármit megtehet bűntetlenül (hisz ha megerőszakol mondjuk egy kislányt (!!!), akkor természetesen a kislány a hibás, hisz illegette magát a férfi előtt, így miután a dolog kitudódik, halálra kell kövezni a kislányt a súlyos bűnért, mert elcsábította a férfit.)

Most kiemeltem a legdurvább mozzanatokat, természetesen a könyv nagyon sok másról is szól, nem csak a brutalitásról. Többek között elmeséli, hogy mi módon tudják a nők csellel mégis kijátszani a merev szabályokat, mindeközben betekinthetünk a királyi család mindennapjaiba is, a nők szemszögéből természetesen.

Nagyon szép könyv, tényleg olvasmányos, de kell egyfajta nyitottság is hozzá, hogy megpróbáljuk megérteni ezeket a számunkra „más fajta” embereket, hisz nekünk azért természet ellenes, hogy valakit ennyire elnyomjanak a saját országában, a saját családjában egyes emberek.

Kíváncsian várom a folytatást, bár most a hangyásat is be kell fejeznem, meg még más is tervben van előtte, de nem fogom kihagyni semmiképp.

"...Országomban a nőket apjuk semmibe veszi. fivérei lenézik, férjük pedig uralkodik rajtuk... Asszonyaink történetét a titoktartás fekete fátyla fedi. Sem születésünk. sem halálunk nem szerepel egyetlen hivatalos feljegyzésben sem... Gyakran teszem fel magamban a kérdést. ha születésünk és halálunk nincs számon tartva, létezünk-e egyáltalán... Ez buzdított fel arra, hogy hatalmas kockázatot vállalva elmeséljem történetemet... és indított arra az elhatározásra. hogy a szaúdi nők teljes személyi szabadságáért és jogaiért küzdjek. Azokért a jogokért, melyekkel országomban csak a férfiak rendelkeznek."Szultána, a mesés gazdagságban élő szaúd-arábiai hercegnő szavai ezek, aki makacsul lázad alávetettsége miatt, amit egyedül női mivoltának köszönhet, és inkább elszenvedi a büntetést, mint hogy legyőzöttként éljen. Ám a változásra csekély a remény egy olyan országban. amelyet primitív szokások uralnak, és a vallási vezetők árgus szemekkel figyelnek mindenkit."

Horgolgatok

Még mindig nem a hímzésé a főszerep a szabad percekben, a könyvek mellett horgolok ezerrel, szóval alig várom, hogy kisorsoljam a nyertest, hogy a fenyőknek is neki tudjak állni (ugye mivel a színt nem tudom, előre nem dolgozhatok :):) )

Elkészítettem a lányomnak ezt a mobil tokot (a mobilt most nyerte tombolán hozzá), egy új horgoló fonalból, selymes, strapabíró, és iszonyú jó vele dolgozni. Jó lenne, ha be tudnék szerezni ilyenből feketét, mert a barátnőm kért tőlem egy horgolt fekete neszeszert, és élvezném, ha ilyen fonalból dolgozhatnék újra.

Kézzel készítettem még mást is, de azt nem mutathatom, mert meglepi lesz egy olyan személynek, akinek nemrég volt a szülinapja, és nagy valószínűséggel olvassa a blogomat, így majd csak akkor mutatom, ha átadásra került. Remélem, örömet fogok okozni vele :):):)

Villámcsapatos játék ovis módra

Előzmény: ma lovagolni voltunk az ovival (minden évben mennek a gyerekek), és mivel hamarabb fel lettek öltöztetve, ki kellett menni velük az udvarra, hogy ne melegedjenek be a fülledt folyosón. Az udvaron aztán egy körbe állt pár fiú (a legjobb barátok), a kör közepén össze tették a kezüket, és elkiáltották magukat, hogy:
- HAJRÁ VILLÁMCSAPAT!!
Eközben a kezüket az égbe emelték, ahogy a kézi meccseken szokták egymást buzdítani idő kérés után :):):):)
Aztán elkezdtek eszetlenül rohanni.
Matyi oda szaladt hozzám, és nevetve, lihegve, felpörögve megkérdezte, hogy tudom-e, hogy mi az a villámcsapat? Persze nem tudom volt a válasz. Erre elmagyarázta, de közben már szaladni is kezdett tovább:
- Hát tudod, mi vagyunk a villámcsapat, és a játék úgy kezdődik, hogy fogunk magunknak egy Benedeket :):):):):):):)


még jó, hogy Benedek anyu nem jött velünk lovagolni :):):):) (szegény Benedek, azért sajnálom kicsit). Mellesleg itt jegyzem meg, hogy a legverekedősebb gyerek, és gondolom, rájöttek a többiek, hogy csapatban erősebbek, mint a Benedek, mert amúgy egyenként simán lever mindenkit. Csak hogy ebből már játékot is ki lehet találni, azt azért nem gondoltam....

Nemrég értünk haza, és azért én még feszegettem ezt a témát egy kicsit, meg gondoltam bedobom a nem szabad a másikat állandóan piszkálni dumát, kicsit nevelgetem a gyerekemet, hogy ez nem szép dolog, stb, de gondoltam, hogy előtte azért felmérem a terepet, hogy képben legyek, és így zajlott a következő beszélgetésfoszlány is közöttünk:

- Matyi, emlékszel, hogy délelőtt mondtad, hogy Ti vagytok a villámcsapat, és fogtok magatoknak egy Benedeket? (a gyerekem már itt vigyorgott a dolgon újra, így folytattam a kérdést:) és mit csináltok szegény Benedekkel, ha elkaptátok? Beviszitek a váratokba?
- Neeeem anya, hát egyszerű: elengedjük, és újra elfogjuk, és ezt addig játszuk, amíg valakiért nem jön az anyukája.

Na a dorgálásról ennyit... gyorsan kimentem a szobájából mindenféle komment nélkül, hogy ne lássa, ahogy nevetek. Szegény Benedek, ezek egész délután futtatják :):):):) Nem csodálom, hogy mostanában nem hallok annyi panaszt róla, szerintem örül, ha haza jut, és lepihenhet :):):):):):)

Húúú, de szemét anya vagyok... de higyjétek el, tényleg nagyon verekedős volt tavaly ez a fiú, úgyhogy most örül a lelkem kicsit, hogy ezek a kölykök így feltalálták magukat :):):)

Fiam 2 perccel ezelőtti dumája :)

Gubanc kutyusnak van egy rák formájú kutya rágcsija, ami leesett éppen a galériáról, erre a fiam megszólalt:

--Anya, leesett a rák. Jó, hogy mi magyarok vagyunk, mert a magyariakat /:):):):)/ nem csípi meg az igazi rák :):)):):):)

Már a múltkor is téma volt ez nála, szerinte a rák felismeri a magyariakat, és azokat nem szereti, mert nem szokta meg őket :):):):):)

Szinte minden napra jut valami aranyos beszólás, majd megpróbálom sűrűbben megosztani Veletek :)

Közeledik a karácsony, játszotok velem?

Na ilyet sem csináltam még, ééééén, aki másnál még játékra sem szoktam jelentkezni, ééééén.... JÁTÉKOT HIRDETEK :):):)

Az alap ötlet onnan eredt, hogy a nyári FMXC talin amikor elkezdtem horgolni az idei első mini fenyőt, többen is áhítoztak utána. Aztán azt be is fejeztem, és rájöttem, hogy még mindig élvezem készíteni, nem untam rájuk, pedig iszonyat mennyiséget ajándékoztam már szerte-szét. Szóval itthonra úgysem kell annyi, így szeretnék okot, hogy készíthessek, ezért játékra hívlak Benneteket!! Persze csak ha szívesen lógatnátok a fáitokon ilyen kis apróságokat :):):) Nagyon kicsik, a fotó csalóka, így a mérete miatt teszek fel egy másik fotót is. És hogy számomra is legyen izgalom a dologban, nem dolgozom előre, mivel szeretném, hogy a nyertes/nyertesek (merthogy 2 nyertes is lesz!!!) döntsék el a színkombinációt/színkombinációkat.

Szinte bármi lehet, mert a fenyő puppets perléből készül, hozzá apró kása gyönggyel (az alsó képen éppen mill-hill van rajta, de az túl nagy rá, így a felső képen lévő kisebb kása gyöngy lesz a nyertes fenyőkön).


Na tehát akkor a szabályok:
- Írj egy hozzászólást ide, amiben leírod, hogy milyen színű fonalból, és kb milyen színű gyöngyből kéred a fenyőidet, ha Te nyersz.
- Egy személy egy-egy színt mondjon csak a fonalra, ill. gyöngyre, mert az összes fenyő abból a színből fog készülni, az egyszerűség kedvéért
- A felső, fehér fenyős képet tedd ki a blogodra (nem kell feltétlenül blogspot, bármilyen blog megfelelő) majd linkeld be ezt a blogot is mellé, alá, fölé, ahogy gondolod.

És amit ígérek:
- a kicsi fenyőket december hónap közepéig postán eljuttatom a nyerteseknek,
- az általuk kért színkombinációban,
- egy csomagban 5 db fenyőcske lesz
- 2 nyertest húzok ki majd a "kalapból", hogy még nagyobb legyen az izgalom, és kicsivel nagyobb az esély :):):)

A játékra jelentkezés határideje: 2009. október 2-a éjfél, sorsolás október 3-án, vagy 4-én (a munka rendemtől függően).

Hát akkor jó játékot, jó szurkolást kívánok Nektek!! :):):)

Heni

Stephenie Meyer: New Moon - Újhold

A nyaralásunk egyvalamire azért jó volt: hogy elkezdjem, és persze hamar be is fejezzem az Alkonyat második részét.

Szóval ez még az elsőnél is jobb volt, sokkal több volt benne az izgalom, és a vége is sejtelmesebb. Itt már színre lépnek a vérfarkasok is, és hát szegény Bella miért ne a vámpírok ősellenségével, egy vérfarkassal kerüljön nagyon közeli kapcsolatba, amikor Edward elhagyja?? Néha nem is tudtam, hogy mit szeretnék titkon: hogy Bella soha többet ne találkozzon a kedvenc vámpírjával, és legyen vérfarkas feleség, vagy fordítva :):):):) Aztán jött a még nagyobb izgalom: vissza tért a rossz vámpír, és Bellát akarta elpusztítani... és itt még kb csak a könyv felénél járunk :):):) Nehezemre esik nem elmesélni, úgyhogy itt megint nem írok többet, mert mint megtudtam, mégsem én olvasom utoljára (ugye Évi? :):):) ) Szóval nem tudom, hová lehet még fokozni ezt az egészet, de kíváncsian várom (és alig várom) a harmadik részét.

Amúgy megnéztem dvd-n az elsőt, és csalódtam. A jó könyvből sikerült egy tökre átlagos, majdhogynem lapos filmet csinálni. Arra jó volt, hogy most az arcokat konkrét nevekhez tudom kötni, de ha össze hasonlítom a filmet, és a könyvet, akkor meg kell állapítanom, hogy nem igazán tudták azt a rengeteg érzelmet megjeleníteni a filmvásznon. Ennek ellenére persze meg fogom nézni a többi részét is :):):):)

A könyvet Krisztinek még mindig köszönöm, hisz ezt a részt is Tőle kaptam kölcsön.

"Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S miközben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket… Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a Hold?"

Limonádé díj + nyaralás

Timkee és Ányi is megkínált egy pohár hűsítő limonádéval, ezúttal is köszönöm!
ól is esett, hisz tegnap jöttünk haza a Tisza-tótól, ott nyaraltunk 8 napot. Abszolút felejthető környék, nem is értem, miért magasztalják olyan sokan az egekig. A csónak túra az mondjuk csodálatos, azért megérte elmenni, de azon kívül sok jót nem tudok mondani. Leégtem, napszúrást kaptam, és nagyrészt unatkoztam. A gyerekek mondjuk élvezték a sok-sok strandolást, igazi vizipókok, alig lehetett kikönyörögni őket a vízből. Szerettünk volna a környéken egy kastélyt megnézni, hogy "lássunk" is valamit a vizi túrán kívül, de persze már szállodát csináltak belőle.
Poroszlón voltunk amúgy, ott béreltem egy családi házat. A falu is egy khmmmm... szóval ilyen szót nem írunk nyílt blogon ki, maradjunk annyiban, hogy hangos a kisebbségtől, bár azon kívül, hogy a szomszédunkban még hajnalok hajnalán is ment a hangoskodás, amit főként a házunk egyik feléből lehetett szerencsére hallani, nekünk más gondunk nem akadt velük. De érdekes volt látni, ahogy 2 fiatal lány, szerintem még a 20-at sem töltötték be, 7 gyerekkel vonult a strandra, ebből a legidősebb sem múlt el ránézésre 5 éves. Szóval ilyen helyen voltunk.
Egy napot a Mezőkövesdi Zsóry-fürdőben is eltöltöttünk, az mondjuk szép, de az is olyan, hogy azért láttunk már szebbet is, szóval csak amiatt nem éri meg oda menni, amúgy egy vagyon a belépő (az itthoni árakhoz képest).
Na de hogy jót is írjak, vissza térek a csónak túrához: A Helena túrahajóval voltunk, 2 órás túrán. Egy idős bácsi volt a kapitányunk, aki régen tagja volt a Tisza-tanácsnak. A Tisza tó ugyanis teljesen mesterséges, és a Tisza-tanács tagjai döntöttek mindenről, hogy mennyire, hol kotorjanak, mennyire árasszák el a területet, stb. Sokat mesélt, és igen-igen érdekes dolgokat is említett, tényleg élvezettel hallgattuk, ittuk a szavait. Bevitt bennünket olyan helyekre is, ahová kevés embernek van engedélye, sokszor le is állt a hajó motorja, mert elakadtunk ebben-abban, mert néhol a víz csak térdig ér. Sajnos a madarak jó része már elvonult, így mindent nem is láthattunk, de így is láttunk sok nagyon szép madarat. Szép volt, pedig aznap esős, hideg idő volt.

A limonádé-díjra vissza térve: én már nem adom tovább, egészen egyszerű okokból (ma már megyek éjjelre dolgozni, és nincs annyi időm, hogy kilessem, hogy ki is nem kapott még azok közül, akiknek szívesen adnám).

Stephenie Meyer: Twilight - Alkonyat

Krisztitől kaptam kölcsön a kötetet, és bevallom, hogy erről a könyvről - filmről itt a hímzős blogokon hallottam először. A filmet nem láttam (még eddig), de mindenképpen meg fogom nézni. Előre bocsátom, nem szeretem a csöpögős, nyálas, túl romantikus regényeket. Nem is szoktam ilyeneket olvasni, egy-kettő ilyen után rögtön tudtam, nem az én stílusom. Féltem ettől a könyvtől, mert azt hittem, ez is csöpögni fog, de titkon azt gondoltam, hogy nem baj, egyszer kibírom, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az a könyv, amit itt a blogspoton már olyan sokan olvastatok, és futó tűzként terjedt, hogy fantasztikus. Nem is tudom, van-e rajtam kívül valaki, aki nem ismeri a történetet, érdemes-e mesélnem róla :):):):):):) Szerintem én voltam az utolsó, aki neki állt, és először azért berezeltem, amikor az első két kötet oldalszámát megláttam (összesen 1100 oldal). Aztán amikor elkeztem, egyszerűen ez megint az a kategóriájú könyv lett, aminél úgy fogytak az oldalak, mint a fene. Végülis másfél nap alatt sikerült magamévá tennem az első kötetet, és végre én is elmondhatom, hogy tetszett egy romantikus könyv, és igazán tetszett, mert ez tényleg csöpögés mentes, és izgalmakban gazdag. Alig várom, hogy a következő részét is elolvassam, de nem merem elkezdeni, mert tudom, hogy újra nem bírnám letenni (és itthon semmi sem haladna :):):):):) ), úgyhogy szépen megvárja a szombatot (hurrá, már hétfő este van!!!!), akkor megyünk nyaralni a Tisza-tóhoz 8 napra, és ott fogom kiolvasni. Várom nagyon.....

Ha esetleg van rajtam kívül, aki még nem ismerte, azoknak néhány szó (tényleg röviden): Adott egy fiatal, szép lány, Bella, aki elköltözik egy kisvárosba, és ott folytatja közép iskolai tanulmányait. Forr a levegő közte, és az új padtársa, Edward között, akiben először szinte megfoghatatlan gyűlölet van a lány iránt, és aki nem barátkozik soha senkivel. Egyszerre haragudnak egymásra, és vonzódnak egymáshoz. Szépen, lépcsőzetesen alakul ki minden mozzanata a történetnek fokozatosan tárul elénk, semmi kapkodás, és végig izgalomban tart bennünket a könyv. Hogy miért is? Hát mert a fiú, aki addig nem barátkozott senkivel: vámpír. Hogy lehet egy vámpír, és egy hétköznapi emberi lény között igazi szerelem, amikor a vámpír szomjazik a lány vérére, nem csak szereti, meg is szeretné "kóstolni"..... Lehet-e egyáltalán ebből a kapcsolatból valami? Hát többet nem is írok, mert még elárulom a részleteket. Igazán izgalmas, lebilincselő könyv, egy olyan romantikus történet, ami még nekem is tetszett, és izgatottan várom a folytatást, na meg a filmet is ::):):):):):)

Ja, még egy apró sztori: vasárnap, amikor olvastam, a kisebbik lányom (9 éves) bejött a szobába, és megkérdezte, hogy mit olvasok. Mondtam neki, hogy Alkonyat a címe, mire megörült, és mondta, hogy azt ismeri. Én finoman próbáltam megmagyarázni, hogy az lehetetlen, mert ezt a filmet csak moziban vetítik, és én nem is engedném, hogy ilyeneket nézzen, úgyhogy kétlem, hogy ismeri, szerintem csak össze keveri valamiel. Erre huncut vigyorral megszólal: Anya, mondom, hogy ismerem, ez a vámpíros, a Bellával...... Paffffffffff. Az állam leesett, így tud egy 9 éves egyetlen mondattal megsemmisíteni egy anyát :):):):):):):) Kiderült, hogy természetesen a nagymamánál simán nézhetnek ilyen filmeket.... (no comment) Mondjuk nagyon tetszett nekik, és állítólag legalább a 4 éves fiam nem látta. Szerencsére.... Ez azzal járt azután, hogy fél óránként el kellett mesélnem, hogy éppen hol tartok :):):):):):) Mindig elcsodálkoztak, hogy milyen gyorsan haladok :):):):) Na és akkor az elmaradhatatlan hivatalos ajánló is itt van:

"Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik... Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!"

Az én 5. mondatom - prűdek kerüljenek!:):):):)

Először is el kell, hogy mondjam, hogy hülyére nevettem magam, amikor megkerestem az ominózus mondatot :):):) Mert hát mennyi az esély, hogy 600 oldalból, amikor egy kezemen meg tudom számolni, hány intimebb "jelenet" van, pont az egyikbe kell, hogy bele kérdezzenek???
Szerintem csekély, de mindegy, jó poén volt. Prűd meg nem vagyok, így hát lássuk a játékot :):):):)

Szóval a játékra Jucus, és Polly is meghívott.

A szabály a következő: fogd a könyvet, amit éppen olvasol, nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot. Add tovább a játékot 5 embernek.

Mivel épp befejeztem a könyvet, újba meg még nem fogtam, így ebből idézek:

"Oly kemény, és nagy volt, hogy nem értette, hogy kerülte el eddig a figyelmét."


Aztán mindenki gondoljon, amire akar, nem magyaráznám meg, hogy ki, és miről beszélt (halkan megsúgom, szerintem jóra gondoltok :):):):) )

És akiket én választok:
Anita
Andi
Emőci
Ányi
Évi

Wilbur Smith: A Mágus

Sok évvel ezelőtt (még gyerekeim sem voltak, azóta meg már 3 is van, egyik már kamaszodik is, szóval nem ma volt) a férjemtől megkaptam (akkor még nem is voltunk házasok) Wilbur Smith: A hetedik tekercs című könyvét karácsonyra. Az írót abszolút nem ismerte egyikünk sem, nem is tudom, miért erre a könyvre esett a választása. Aztán a borítót elolvasva rájöttünk, hogy ez egy másik könyv folytatása, így gyorsan beszerezte nekem A folyó istene című könyvet. Hamar neki is láttam, és teljesen magával ragadott a történet. Szinte bele szerettem Taitába, a rabszolgába, és Lostris-ba, valamint Tanusba. Magával ragadott, faltam, sokáig a hatása alatt voltam. Akkor kezdtem egyiptomos történetek után olvasgatni, a könyv hatására. Aztán elolvastam a másik részét, a Hetedik tekercset is. Bevallom, nem tetszett annyira, mint az előző rész, de azért olvasmányos volt, szóval nem volt rossz azért.
Aztán nemsokára megkaptam a harmadik részét (sokan nem is tudják, hogy létezik, legalábbis az ismerőseim közül senki nem tudott róla), és szépen eltettem jó sok évre a könyvespolcra. Közben A folyó istene címűt még kétszer elolvastam, még a Mágus-ba bele sem szagoltam, valahogy nem akartam Lostris, és Tanus, valamint Egyiptom varázslatos világa után újra Taitáról olvasni, mert nem hittem, hogy újra tud az író hasonlóan lebilincselő történetet, hasonlóan magával ragadó stílusban írni. Ezt szerintem kétszer ugyanazzal a főszereplővel nem lehet. Vagyis ezt hittem.
Aztán nemrég elő vettem a harmadik részt, a Mágust, és bele fogtam. Hát már az elején csalódtam, méghozzá kellemesen. De igazam is volt, nem lehet hasonlóan lebilincselő könyvet írni kétszer ugyanarról a szereplőről. Ez ugyanis még az első kötetnél is izgalmasabb (vagy csak a sok év alatt megkopott emlékek hatására érzem így?)
600 oldalas könyv, ebből 440 oldalt már a végén 2 nap alatt befaltam, nem bírtam letenni. Őrületesen olvasmányos, magával ragadó, izgalmas, és hát Taita.... más, megváltozott, hisz megöregedett, de mégis Taita, a mindent tudó, a Mágus, akit mindenki tisztel, és Egyiptom, a fáraók világa, a csatározások, ármánykodások, cselszövések, barátságok, szerelmek, mágia, és a sivatag... az őrületesen barátságtalan, komor, de mégis otthont adó sivatag... leginkább ezek a szavak jutnak eszembe, mert még ülepedni kell a történetnek, merthogy ma délután fejeztem be. A végét megkönnyeztem, valahogy nagyon sajnáltam, hogy vége, még vagy 600 oldalt simán olvasnék ezekkel a szereplőkkel, most kicsit üresnek érzem magam.
Akinek tetszett A folyó istene, az ne hagyja ki ezt a könyvet, ez még az elsőnél is szebb. Na jó, nem ömlengek tovább :):):)):):) Akkor jöjjön a hivatalos ajánlója:

"Hőn szeretett királynője, Lostris halála után Taita elvonul a végtelen és félelmetes sivatag magányába, ahol hosszú éveket tölt imádkozással és tanulmányokkal. Ő lesz a Mágus, az ősi istenek tanításainak beavatott ismerője, a mágia és a természetfölötti mestere.Túlvilági parancsnak engedelmeskedve elhagyja a pusztaságot és visszatér az emberek világába, ahol meg kell küzdenie a gonosz erőkkel, melyek azzal fenyegetnek, hogy uralmuk alá hajtják a trónt és az egyiptomi birodalmat, és elpusztítják Lostris királynő unokáját , az ifjú Nefer herceget.Az író csaták és cselszövény, szerelem és szenvedély, a jó és gonosz küzdelmének megkapóan részletes ábrázolásával eleveníti fel az ókori Egyiptom világát. A történet elejét megismerheti ha elolvassa A folyó istene és A hetedik tekercs című köteteket."

Doris Lessing: Az ötödik gyerek

Nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, vagyis a könyvajánlójához időnként vissza-vissza tértem. Juditnál olvastam, hallottam először a könyvről. Első olvasatra a skicc alapján érdekelt, viszont Judit véleménye, vagyis a nyomasztó szó állandóan vissza tartott. Aztán egy levélben bíztatott, hogy nyugodtan kezdjem el, ne féljek tőle. Említettem a barátnőmnek, és Ő kikölcsönözte nekem a könyvtárból, így elkezdtem olvasni egyik este, és hihetetlen, de nem bírtam letenni, röpke 4-5 óra alatt teljesen kivégeztem.

Szóval akkor a véleményem a könyvről: abszolút olvasmányos, a történet valóban nyomasztó, ennek ellenére minden édesanyának bátran ajánlom.
Adott egy igazi, jó anya, aki nevelgeti a 4 gyerekét, és próbálja az anyai ösztöneire hallgatva tisztességesen felnevelni azt az 5. gyereket is, akit nem szeret, akitől tart, akitől fél, akit nem ért meg még Ő az anyai szemével sem, aki teljesen felborítja az addigi tökéletesen boldog életüket. De ez az 5. gyerek, akit az ösztönei miatt próbál nevelgetni, minden energiáját, és életkedvét kiszipolyozza, a többi gyerektől veszi el azt, amitől azt mondhatjuk, hogy igazi jó anya. És érdekes módon kettősség van bennem, mert vajon igazi jó anya, aki a másik 4 védelmében, érdekében nem foglalkozik annyit velük? Vagy igazi jó anya az, aki a sérült, agresszív gyermekét, akit nem szeret, mégis fel szeretné nevelni úgy, hogy esetleg később beilleszkedhessen a társadalomba még akkor is, ha ezzel háttérbe szorul a másik 4 gyerek, a férj, a család, a barátok, minden? Egyrészt szerintem igen, másrészt meg nem.
Érdekes, hogy a történet rávilágít arra is, hogy a 60-as, 70-es, 80-as években az angol társadalom miként vélekedett ezekről a gyerekekről, mennyire nem ismerték el, ha valaki különbözött, ha valami más volt, akkor is rá erőszakolták a "normális" értékrendeket, ha nem felelt meg az ember azoknak a kritériumoknak, amikben egy társadalomban bárkire azt mondhatjuk, hogy "normális" ember. Egyszerűbb volt szemet hunyni, nem észre venni, ha baj van, mert így foglalkozni sem kellett a problémával, a probléma megoldásával.... Értendő ez mind az állam-ra (legegyszerűbb bedugni titokban egy eldugott intézetbe a sérülteket, és szedálni), értendő az egészségügyre, mert sem orvos, sem pszihiáter, senki nem igazolta, hogy a gyermek sérült lenne, valamint értendő az oktatásra is (aki még szinte beszélni sem tud, csak szavakat mond néha, olvasni sem képes megtanulni, az is elvégezheti az iskolákat, mert inkább kiadjuk a papírokat neki, csak ne kelljen beismerni, hogy baj van vele).

Nagyon-nagyon érdekes a könyv, bátran ajánlom mindenkinek. Kb 250 oldalas, apró oldalakkal, nagy betűkkel, és ennyi oldalba bele van sűrítve kb 18-20 év története. Így szinte csak a leglényegesebb dolgokról ír az írónő, semmi felesleges duma nincs benne.
A gyerekek felnőnek. Hogy mi lesz belőlük, mi lesz a sérült gyerekkel? Na ezt nem mondom el :):):)

Egy dolgot hiányoltam igazán a könyvből: Az apa véleménye jól megfogalmazódott közben, viszont nem ártott volna, ha néha jobban bele mélyed abba, hogy közben a másik 4 gyerekkel az apának milyen maradt a viszonya. Ez nekem hiányzott, de lehet, hogy csak nekem.

És akkor a hivatalos rövid tartalom:

"A fiatal házaspár nagy hévvel veti bele magát a családalapításba. Bár a férj nem keres valami jól, mégis négy gyermeket vállalnak. Az ünnepek idején a rokonok is szívesen látogatják őket, bár nekik is egyre nagyobb terhet jelent a nagycsalád. Az ötödik gyermek születése azonban gyökeresen megváltoztatja az életüket. A kisfiú testi-lelki sérült, agresszív kitöréseit, gyilkos hajlamát szinte lehetetlen kordában tartani. A házasság kihűlőben, a rokonok is elmaradnak, az orvosok látszólag tehetetlenek. Az anya mégsem tud belenyugodni, hogy a gyermeket intézetbe adja, még akkor sem, ha ez a család teljes felbomlásához vezet is...

2007-ben Doris Lessing kapta az irodalmi Nobel-díjat. A 88 éves írónő ezzel szinte minden jelentős irodalmi elismerést magáénak tudhat. Perzsiában született, évekig élt Dél-Afrikában, majd A fű dalol című első regényével vált világszerte ismertté. Lessing 1956 előtt baloldali szimpatizáns, majd a hatvanas évek feminista ikonja volt, aki erős kritikai szemlélettel és páratlan tehetséggel ír századunk nagy kérdéseiről: a rasszizmusról és a nőket béklyózó konvenciókról."

És akkor most vissza térek a Mágus-hoz :):):):)

Kil olvasnak engem? Jelentkezz be kérlek!!

Valamelyik nap felvetődött bennem a kérdés, vajon kik azok, akik néha ide-ide tévednek hozzám, vagy esetleg rendszeresen olvasnak?

Szimplán csak kíváncsi vagyok, semmi játék, semmi ajándék, semmi sorsolás (ami látom, újabb hóbort lett a blogspoton). Arra kérnélek, kedves olvasóm, hogy hagyj nekem egy szia, itt vagyok, vagy én is néha benézek, vagy bármi kommentet :):):) Akkor is, ha még nem kommenteztél, vagy "zugolvasóm" vagy, esetleg nem ismerjük egymást!!! :):):):):):):)
Akkor is kérnék egy bejegyzést, ha tudod kedves látogató, hogy pontosan tisztában vagyok vele, hogy Rád mindig számíthatok, Te mindig elolvasol, megnézed a fotóimat, mint ahogy valószínűleg én is a Tiéidet.

Nem nagy dolog, csak egy ici-pici, akár egy betűs komment is lehet, szeretnélek megismerni benneteket.

Még egy kérés: senki semmit ne dícsérjen!!!! (nem szeretem ugyanis.... jaaaa, ezt még nem tudtátok rólam??? :):):):) ) Szóval indokot nem kérek.

Ja, és tisztában vagyok azzal, hogy ott a rendszeres olvasós listám, de az ugye nem jelenti azt, hogy be is néznek :):):):):)

Kíváncsian várom, hogy mi sül ki belőle (lehet, hogy egy jó nagy pofára esés???? :):):):):) )

Na és akkor az elmaradt díjak

Hát szóval: szeretném megköszönni, hogy gondoltatok rám, és bocsi, amiért eddig nem foglalkoztam ezzel.... Tovább nincs szerintem értelme adni, nagyon elcsépelt, és halálra unt, de virtuálisan küldöm mindazoknak, akik ide tévednek!!!

Akkor nem szaporítom a szót, íme:

Köszönöm Évi, és Nóri. Ugyanezt a díjat megkaptam a másik oldalamra is, Anikó tisztelt meg vele, szóval köszönet érte!!

A következő díjat pedig Juditnak köszönöm szépen!!

Macika keretben

Ezt a képet a lányom hímezte ki még régebben (valamikor tavasszal lett kész vele), de csak most tudtam bekereteztetni. Jól mutat a szobája falán :):):):) Úgy döntöttem, hogy benevezem a gyerek kategóriába ezzel a képpel. Tegnap el is árultam a tervemet, most felhőtlenül boldog, azóta hímez ezerrel, hogy jövőre is indulhasson a kiállításon :):)::) Így kell inspirálni a kölyköket :):):):) Zöld márványos aidára készült a maci (Nina emlékszel rá? Még pár éve Te vetted nekem :):):):) )

Akkor a MŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ :):):)

Kommentet annyit fűznék hozzá, hogy az első két képen a keret színe tökéletes, a második két képen pedig a paszi van jól fotózva, együtt sajnos nem sikerült. Hozzátok össze agyban a kettőt :):):) A kiállításon találkozhattok a csajaimmal élőben is, elviszem ugyanis őket :):):)

Ja, és figyeljétek meg a keretezés minőségét, mennyire egyenesen állnak, és mennyire tökéletesen középre sikerült rakni őket. Szerintem totál bele adta a keretező a maximumot :):):):)