2010. június 23., szerda

Horgolt terítő


A szekrényemen jól mutat, fogok még készíteni másikakat is :)
Ja, és ez volt a horgo-blogos játék negyedik fordulójára a feladat, valami téglalap, négyzet, kocka alakút horgolni.

2010. június 19., szombat

Stephenie Meyer: Breaking Dawn - Hajnalhasadás


Hát, hasonlóan az első három kötettől, ez is pár napos könyv a vastagsága ellenére, alig lehet letenni, ha lehet ilyet mondani, még talán az első három kötetnél is jobb :)
Szerettem, hogy könnyed, haladós, és totál kikapcsolt agyilag, pihentető, de mégis izgalmas olvasmány.
Végre helyére kerülnek az érzelmek, én már tudom, kit választ Bella (vámpír, vagy vérfarkas?), és átváltozik-e, vagy sem, de hát ugye nem árulhatom el azok miatt, akik esetleg nem olvasták még a befejezést :)
Egy valami azonban nem tetszett: a fejezetek címei.... szerintem nem passzolnak, vagy sokat árulnak el, vagy nem is tudom. Nekem elég lett volna, ha simán megszámozza a különböző fejezeteket, nem rajongtam ezekért a címekért, de azért túl tettem magam ezen a talán csak számomra apró hibán :):):):)
A skicc ezúttal elmarad, nem engedi bemásolni a blogspot valamiért, és túl hosszú, hogy bepötyögjem.... Viszont itt bele tudtok olvasni az elejébe, bár az izgi részek ezután kezdődnek :):):)

2010. június 1., kedd

Horgolt mandala




A horgo-blogos vetélkedő harmadik fordulójára kör, gömb, vagy henger alakú bármit kellett horgolni, így született meg ez a mandala. Az ötlet Emmától van, Ő készítette pár éve Ninának az eredetijét, és mivel mintám nem volt, képről próbáltam hasonlót készíteni. Miután nekem más méretű fa keretem volt itthon (régi hímzős keret belső része), kénytelen voltam hamar feladni a "másolást", és kikreatívkodni a többit, így a végén egy teljesen más mandala született meg, egyedi lett. Emma természetesen tud az ötlet lopásról :):)

Amiket még nem mutattam

Tina (kamasz lányom) képe kapott keretet:
Szintén Tina hímezte ajándékba egy ismerősünknek:
Felkerült a helyére a mosókonyha minta (sógornőm hímezte a férjemnek):
Katicás hátizsák a sógornőm pici lánykájának:

2010. május 13., csütörtök

Mobiltok, horgo-blogos vetélkedő 2. feladata


A horgo-blogos játék második feladata egy mobiltok elkészítése volt, semmi kritériumot nem kaptunk.

Ezt sikerült össze hoznom. A fonalat Tina választotta (a legnagyobb lánykám). Puppets perlével, és 1,25-ös tűvel horgolódott meg a mobiltok :)


Két dologra vagyok büszke a tokkal kapcsolatban:

-Az egyik a füle, totál saját találmány ez a henger alakú gyöngyös, eddig még nem láttam senkinél ilyet. A véletlen szülte az ötletet, ugyanis nem találtam elég érdekesnek a rövid pálca sort, így besodortam kínomban, és a végeredmény annyira tetszett, hogy a végén rögzítettem is a sodrást pár öltéssel :):):):) Nagyon masszív, stabil henger lett a végére, jó erős, és nem nyúlik egyáltalán így.


-A másik saját ötlet, az a 3 pálcás sor az alján, amit a hardangerekből vett ötlet alapján varrtam össze megspékelve egy-egy gyöngyszemmel.


Félkész állapotban látta a lányom barátnője, egyből elkunyizta, így hamar gazdára talált :):):):)

2010. május 4., kedd

Cipőkben utazom





Nagyon bele jöttem a cipő készítésbe :) Az első két idétlen próbálkozásom után harmadszorra végülis sikerült a jó méretű kiscipő, megtaláltam a megfelelő fonalat hozzájuk. 2 pár készült gyorsan, aztán majd meglátjuk, mennyire fogják használni, ha igen, akkor még horgolok. Az egyik párra próba képpen került ringli is, úgy oda kalapáltam, hogy egy picike véletlenül se tudja leoperálni róla:):):)

A nagyobb, eltolt méretű cipő végülis asztali tolltartó lett, a kicsi fiam az elsőt egyből "lenyúlta", majd a kisebbik lányom is kért egyet.

A kisebbik lányom mamuszkát is szeretett volna, így elkészítettem a kiscipő mintája után szabadon (mivel leírás nem volt nálam a munkahelyemen) fejből életem első mamuszát (38-39-es lábméretre). Párszor bontottam, mire kialakult a végső forma, de elsőre nem is annyira gáz, legalábbis a lánykámnak nagyon tetszik :):):):)

A pici szintén eltolt méretű egyszál cipőcske pedig az én munkahelyi kulcstartómon fog lógni, az sem veszik kárba :):)

2010. április 29., csütörtök

Kulcstartótól a téli bakancsig :):):)



Tenisz cipőt tanulok készíteni :):):):) Az eredeti tervem szerint egy tündéri pici lánykának (a gyerekeim unoka testvérének) szeretnék cipőcskéket, mivel nagyon megtetszettek. A kiscsaj még csak mászik, így biztosan nagy hasznukat venné a sógornőm egy-két pár könnyen mosható puha cipőcskének, ami melegen is tartja a konyha kövön a kislány lábát.

Az első cipőt tegnap este kezdtem el, tudtam, hogy nem lesz párja, csak ki akartam próbálni, hogy olyan forma lesz-e, amilyennek lenni kell. A formával nem is volt gondom, a mérettel annál inkább, kulcstartó méretű lett, pedig 3-as horgoló tűvel, és a nagyobb szemszámmal kezdtem.
Felbuzdulva, hogy sikerült a formát elsőre kialakítanom (itt szeretném megköszönni Izának a fantasztikusan jó leírást, szuperül el lehet igazodni rajta), ma elsiettem a kedvenc fonalas boltomba, és gondoltam, hogy veszek akkor jó vastag fonalat, hozzá való horgoló tűt, és akkor hajrá.
Így is volt, kiválsztottam egy bazi vastag fonalat, gondoltam, majd lesz tartása a cipőnek :):):) Tartása lett is, de ez meg irtó nagy lett :):):):):) Most a kisebb szemszámmal indultam, és így is 15 cm-s lett a talpa (tegnap a nagyobb szemszámmal 7 cm sikeredett talpméretnek) :):):):)::)

Jót vigyorogtam, amikor egymás mellé tettem őket. Nem esem kétségbe ám, nem olyan fából faragtak, nem adom fel :):):):) Délután ismét meglátogatom a kedvenc fonalas boltomat :):):):):)
Viszont a kicsit tényleg kulcstartónak fogom használni, a nagy mellé meg készítek majd még egy fél párat, és télire jó lesz, a kiscsaj addigra bele nő :):):):):) Most igyekszem majd a pontos méretet tartani, ugyanis 11,5 cm a talpméret, aminél azért picivel lehet majd nagyobb, úgyis úgy nőnek ezek a mai gyerekek, mint a bolond gomba:)

Amúgy vettem a cipőfűzőhöz fém lukacskákat (nem tudom, mi a hivatalos neve), amibe bele fűzzük a fűzőt majd, hogy ne a horgolás roncsolódjon a használatkor, de ahhoz kalapács kell, úgyhogy azt majd a férjemmel fogom feltetetni :):):)


2010. április 26., hétfő

Jean Sasson: Királyi sivatag


Hát, érdekes élményekkel lettem gazgadabb, az már tuti. Az első két résznél gyakran háborogtam magamban, mint írtam is már, sokszor felháborítottak bizonyos dolgok. Szerettem Szultána Hercegnőt, imádtam a heves vérmérsékletét, és hogy próbálkozik a maga módján jobbá tenni az iszlám nők életét.

Most, a harmadik részénél szintén háborogtam, de most Szultána miatt. Van bennem némi tisztelet, hogy ilyen nyíltan fel meri vállalni saját magát, de inkább a bosszúság volt az, ami végig kísért a könyvön. Bosszankodtam, hogy úgy éreztem majdnem végig, hogy feladta a harcot, csak a szája tud járni. Bosszankodtam, hogy annyit sopánkodik a nők helyzete miatt, de semmit nem tesz ellene, apró dolgokat sem. Évek teltek úgy el, hogy elhagyta magát, alkoholista lett, miközben szórta a pénzt szanaszét, értelmetlen baromságokra. Felvetődött bennem, hogy mondjuk az egyiptomi szobalányán, akiről pontosan sejti, hogy soha nem fog tanulni, miért nem segített, és finanszírozta mondjuk a tanulmányait?? Apró segítség lett volna neki, hisz ennél sokkal több pénzt dobott ki naponta az ablakon, az egyiptomi szobalány viszont orvos lehetett volna. Folyamatosan csak sírt, hogy bárcsak másképp lenne, holott Neki pazar élete volt.
Szerető férje, két lánya, és egy fia, akikre büszke lehetett (bár voltak velük problémák, ez igaz, de könyörgöm, máshol is vannak a gyerekekkel gondok, ez nem csak az arab világra jellemző, pláne, ha így el vannak kényeztetve), iszonyú gazgadság, pedig soha semmit nem kellett tennie érte. Panaszkodik, mert jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon :(:(:(:(
Szóval bosszankodtam, és magamban szidtam. Én szégyelltem volna magam a helyében ahelyett, hogy még könyvet is írok róla. Ezt gondolam sokáig. Aztán az utolsó két fejezet miatt megérte bosszankodni, mert végre újra a régi, tüzes, nagyszájú Szultána "hangját hallottam", akit megszerettem az első két részben.

Nem rossz könyv egyébként, mert mindig is azt gondoltam, hogy egy könyv nem attól lesz jó, hogy ha pozitív véleményt vált ki az emberekből, véleményem szerint az a lényeg, hogy legyen véleményem róla.
Ha engem kérdeztek, ezt a harmadik részt viszont tényleg azoknak ajánlom csak, akik már az első kettőt olvasták, mert azért annyira nem jó, mint azok voltak. Az igaz, hogy így talán kerekebb az egész sztori, tehát kellett melléjük harmadik kötetként, pláne, ami a végét illeti.
Magamban nagyon szorítok Szultánának, és a nővéreinek, hogy Szultána-köre sok-sok nőt mentsen meg a szaúdi elnyomástól. Remélem, így lesz, és remélem, hogy majd az évek alatt belátják az iszlám férfiak, hogy nem uralkodhatnak ennyire a nők felett.

"Szultána hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét."

Horgolós játék első feladata




A Horgo-blogon indult egy 5 fordulós vetélkedő, amiben majd különböző feladatokat kell teljesíteni. Az első feladat egy kis virág elkészítése, és felhasználása bármire. Addig nem mutathattam, amíg le nem zárult az első forduló, de ma már mutathatom itt a blogomon, hogy mik jutottak eszembe felhasználás téren :):):)

2010. április 16., péntek

Jean Sasson: A hercegnő lányai


Írtam már pár szót a könyv első részéről, amit kétszer is olvastam már. Időszerű volt hát végre a második fejezetet is elolvasnom. Nem tartott sokáig, igazán olvasmányos. Kevésbé találom felháborítónak, valószínűleg azért, mert előre fel voltam készülve az első rész után, hogy miket is olvashatok.
Nagyon tetszett a könyv, bár azt éreztem, Szultána kicsit lenyugodott az évek alatt. Sokáig úgy gondoltam, hogy az anyaság megváltoztatta, kevésbé harcias, kevésbé lobbanékony, és bele törődőbb lett a hercegnő. Aztán a történet vége felé újra éreztem, hogy nem, még midig tüzes, még mindig próbál harcolni, és küzdeni, de egyedül sajnos kevés hozzá, így néha valóban a saját, és családja védelme érdekében kell kompromisszumokat kötnie. Sajnálom nagyon azokat az arab nőket, akik ki vannak még ma is téve annak a megaláztatásnak, önkény uralomnak, brutalitásnak és egyáltalán annak a felfogásnak, amiről a könyv szerzője ír. Nem az iszlám hitet ítélem el, hisz aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy Szultána maga is mélyen vallásos. Az az elszomorító, hogy a vallás mögé bújva (vagy épp a vallás miatt kialakult hagyomány tisztelete mögé bújva) mondjuk el vehetnek anyáktól gyerekeket, ha azok éppen válni akarnak, vagy körül metélhetnek brutálisan kislányokat, vagy szabadon bántalmazhatnak férjek feleségeket, mert joguk van hozzá.

Megmaradt egy mondat a fejemben, de röviden a történet, ami megelőzte: az egyik herceg fia egy kómában lévő, magatehetetlen nőt erőszakolt meg részegen, egy tanú látta, aki megzsarolta. Hogy ne tudódjon ki a dolog, persze fizettek neki, mert ez még a Korán szerint is nem megbocsátható bűn. Aztán kiderült, hogy a 6 hónapja kómában fekvő nő 3 hónapos terhes. Elkezdtek vizsgálódni, emiatt még jobban lefizették a tanút, hogy ne legyen baj, a fiút meg külföldi tanulmányútra küldték. A bűnös fiú apja, a herceg pedig ezt mondta:
-"És ez a sok baj, meg viszály mind egy nő miatt van"

Na itt le kellett tennem a könyvet, ennél a mondatnál, szóval azért vannak felháborító gondolatok (sajnos) még mindig, pedig az első rész óta majdnem 2 évtized telt el.
Ha bele gondolok, hogy megtörtént dolgokról olvasok, bele borzongok.... most gyorsan elkezdem a harmadik részt is.

Szóval a könyvet abszolút ajánlom Mindenkinek, nem árt a világ azon részébe betekintést nyerni kicsit más szemével.


"A szerzőnő most Szultána lányai sorsának bemutatásával folytatja történetét. Nagyobbik lánya életét a vallás elleni lázadás és a férfiak megvetése tölti ki. Gyűlöli a fátyol viselését, széttépi a hagyományos családi kötelékeket, és leszbikus viszonyt kezd egy barátnőjével. E könyv egy érzelmekkel teli vallomás a férfiúi brutalitásról, a reménytelen szerelemről és a nők sorsáról egy mohamedán országban."

Minden jó, ha jó a vége?

Majd meglátjuk.... egyenlőre (reagálva az előző bejegyzésemre) az autó itthon van, szépen megy, a többi idő kérdése. Haza hozták házhoz, mert mondtam a telefonban, hogy sajnos többször nem áll módomban kimenni a külvároson túlra (bármilyen kicsi is a városunk) busszal. Kedves volt velem a férfi, akivel tegnap is beszéltem, de nem éreztem egy percig sem, hogy különösebben érdekelné amit mondok. Mindegy, nem is az a dolga. Az autó menjen, aztán kész. Jövő héten az eredeti terv szerint megyek, és viszem vissza az "ajándékaimért", amiről azóta még jobban meg vagyok győződve, hogy igen, ez jár is nekem most már.

De hogy más jó híreket is mondjak: vateráztam 6 db Ken Follett könyvet, sikeresen anyósomnál vannak már, és azt mondta, tök jó állapotúak, és mindösszesen 2700 ft-omba kerültek. Tökre boldog vagyok miatta :):):):):):) Jövő hónapban megint beszerzek párat magamnak :):):):)

2010. április 15., csütörtök

És ne robbanjak fel.... (a nőket hülyének lehet nézni?)

Ebben a blogomban nem szoktam ilyen bejegyzéseket írogatni, de most enyhén szólva is a falra tudnék mászni, és egyben el is vagyok keseredve. Próbálom csak a lényeget leírni:
3 éve megvettük életünk álom autóját (számunkra álom, másnak nyílván nem nagy szám), egy sok extrával rendelkező Citroen Xsara Picassot, ami akkor 5 éves volt, 2m ft-ba került. Már a vásárlás után 1 héttel szervízben volt, és ez sokáig így is volt, állandóan elő jött valami baja, mert kiderült, hogy az előző tulaj nem szervizelte, szart rá. Túl tettük a dolgon magunkat, miután sok plusz javítási költség (több százezer ft) után végre-végre bízhattunk az autóban. Tavaly, 2 év után tönkre mentek a porlasztók, ez már inkább az öregség, semmint az első 5 évi elhanyagolás miatt, tehát majdhogynem természetes jelenség volt. Elvittem az addigi szerelőhöz, aki bele nyúlt olyan dolgokba is, aminek a porlasztóhoz semmi köze, így több kárt csinált, mint hasznot. "Természetesen" az első 225 000 ft-os javítási költségemről se számla, semmi bizonyíték, az okozott kárt sem tudtam bizonyítani, hogy a kontár szerelés eredménye. Ekkor, miután tényleg úgy hoztam el a szerelőtől, hogy rosszabb volt, mint előtte, elmentem a márka kereskedésbe, amitől addig írtóztam a horror ára miatt. Mire sikerült rendbe tenni az autót, túl voltunk a 400 000 ft-on, és több hónapos idegeskedésen. Sajnos jó tanulópénz volt. Itt a márkaszervízben legalább már garanciát kaptam, amit később igénybe is kellett vennem, jól jött. Az autó a végére totál helyre lett téve, újra bízhattunk benne. Közben kis szerelőnél (egy újabbat találtam) kicseréltettük az alváz védő burkolatot, meg a kipufogó dobot, klíma rendszerét kitisztíttattam, feltöltettem gázzal, új távirányítós kulcsot kapott, szóval olyan dolgokat is megcsináltattunk, ami időszerű volt, de amiben biztos lehettem, hogy nem tud még több bajt okozni a kis szerelő. Aztán eljött a tegnapi nap...........

Az autónak semmi baja, de baromira időszerű volt az olaj, és szűrő csere, és mivel a tavalyi tapasztalatom az volt, hogy ha a motor térbe kell nyúlni, akkor azt csak olyan helyen engedjem, ahol garanciát, és számlát is gond nélkül kapok, még akkor is, ha horror áron, mert így még mindig olcsóbban megúszhatom, ezért alapban a márkaszervízhez fordultam. Felírtam pár apróságot is mellé, miszerint nézzék meg a csomagtartó zárát, néha akad, meg a digit klíma világígásom is elszállt, de a klíma tökéletesen működik, szóval ténylegt nem nagy dolgokat kértem. Reggel 8-ra volt időpontom, délután már telefonáltak is, hogy kész a kocsi, mehetek érte. Megdícsérték, hogy kitűnő műszaki állapotnak örvend, és teljesen átnézték, és más javítást nem is tudnak javasolni, sőt, ajándékba kapjuk a klíma világításának megoldását, amit jövő hétre halasztunk, mert spéci szakembert kell lehívniuk a városba miatta, és még ajándékba kapunk egy teljes körű külső-belső tisztítást is, plusz polírozást, hogy eltűntessék a két oldalán lévő karcolást (ami elég durva karcolás). Boldogan mentem a kocsiért, elégedett, és büszke voltam, hogy végre a tavalyi herce-hurca, és anyagi ráfordítás után már jó híreket hallok, és azt gondoltam, hogy meg is érdemeljük a dícséretet, mert tényleg duplán figyeltünk az autóra. Figyeltünk egyrészt az első 5 évi szervizelés elmaradás bepótolására, valamint a mi általunk használt, és mi miattunk keletkezett "károk" azonnali rendbe tételére. Úgy éreztem, végre megtérült a bele fordított pénz, energia, és idegeskedés. 3 éve most hallottam először ilyen számomra szép szavakat az autóval kapcsolatban.
Szóval délelőtt elmentem, meg is beszéltük jövő hét szerdára a következő időpontot, amikor megkapom az ingyen ajándékaimat, amikről az előbb írtam. Kifizettem a 70 000 ft-os számlát, majd megkaptam a papírokat, ezután kikísértek az autóhoz. Beültem, boldogan hívtam a férjemet, elújságoltam az ajándékainkat, meg hogy szerdán kell bejönnöm újra miattuk, akkor jön le a szakember a klíma miatt. Megsimogattam a kormányt, hogy "megköszönjem" az autónak is (szentimentális hülye vagyok, mi?). Kulcs be, indítás, és anélkül, hogy 5 centit előre gurultam volna, azonnal világítani kezdett a motor diagnosztika lámpa. Tudom, hogy ez nagy baj, a tavalyi 400 000-es javítás is így indult sajnos :( Leállítottam azonnal, és a gyomromban egy nagy csomóval mentem vissza egyből reklamálni. Nem akarták elhinni, persze kijöttek, leellenőrizték. Akkor már a motor sem állt le, miután elfordították a kulcsot, mondom még egyszer, tavaly is így volt. Akkor kontár szerelés eredménye volt, most akkor még a szakszervízben is kontárkodnak? Kértek tőlem 10 percet, leültem, sírni tudtam volna. Előre vették az autómat, a 10 percből majdnem háromnegyed óra lett, miután vissza jött a fazon, és elő adta, hogy semmi baj, vigyem így haza, néhány indítás után, vagy ha úgy nem, akkor néhány km után majd elalszik a lámpa, és újra menni fog a kocsi. FELHÁBORODVA KÉRDEM ÉN: MIÉRT VAN AZ, HOGY HA NŐ VISZI ODA AZ AUTÓT JAVÍTANI, MEGPRÓBÁLJÁK HÜLYÉNEK NÉZNI, ÉS PALIRA VENNI???????????????????????? EGY NŐ UGYANÚGY FIZET, MINT EGY FÉRFI, AKKOR ELVÁROM, HOGY UGYANÚGY BÁNJANAK VELEM IS!!!!
Persze velem befürödtek, mert egyből mondtam, hogy szó sem lehet róla, mert azzal, hogy ég a motor diagnosztika lámpám, a fedélzeti komputer azonnal lecsökkenti az autó teljesítményét, 5-ös sebességben még 70-es sem tudok menni, én így ki nem megyek a forgalomba vele. Arról nem is beszélve, hogy majd még több kárt teszek a kocsiban. Kikerekedtek a fazon szemei, hogy így elő adtam a dolgokat, és akkor sem kezelt még egyenrangú félként, és felajánlotta, hogy akkor közösen menjünk a kocsival egy próbakört, majd meglátjuk, hogy jól mondom-e, persze egyből mondtam, hogy ok, benne vagyok. Kb 100 m után már mondta, hogy valóban nem húz a kocsi.... itt pattant el a cérna. Elkezdtem a na ugye megmondtam én is, erről beszéltem dumával, aztán folytattam a hócipőm tele van a hozzá állással szöveggel, mire vissza értünk, már a botrányosnak tartom, hogy nagyobb hibával akarják kiadni az autót, mint amivel ide hoztam, merthogy sima szervizelésre hoztam, és kreáltak egy jó nagy bajt nekem szövegnél jártam. Erre azt reagálta, hogy nyugodjak meg, mert ez nem fog egy fillérembe sem kerülni, mire mondtam, hogy nem is izgat, eddig is kicsengettem, amit kellett, egyáltalán nem a pénz miatt dühöngök, hanem a hozzá állás, az a bónusz idegeskedés, és a plusz több nap, amíg kitalálják, majd megcsinálják a kocsit, és elegem van, hogy a gyomromban a csomó állandóan mások hibájából van ott. A végén el sem köszöntünk egymástól, egy kis ideig tegeződtünk, de vissza álltunk magázódásra, ami mondjuk rohadtul nem hat meg, magázódva is el tudok küldeni bárkit a sóhivatalba.....
Szóval haza hozott az egyik szerelőjük, mert az autó ott maradt..... Most itt tartunk. Azt érzem, hogy fogalmuk sincs, hogy mi bajt csináltak, csak találgatnak. Szakszervízről ennyit. Egyetlen előnye a dolognak, hogy garanciálissá vált így a javítás, azonnal. Utólag elgondolkodva örülök, hogy a sarkamra álltam, így nem tudják azt mondani, hogy haza hoztam, és itthon történt vele valami baj, és az én hibám. Jaaaaaa, meg akarta nekem magyarázni, hogy ez a hiba valószínűleg akkor is elő jött volna, ha nem szervizelem, szimplán véletlen, hogy pont ott, és akkor jelentkezett, és pont azután, miután bele nyúltak.... Azért kíváncsi lennék, hogy egy férfinak is ezt mondták volna?

Született tehetség, kreatív blogger


Köszönöm Tündi mindkét díjat ("rossz" szokásom szerint nem érdemlem meg, mert a feltételeknek nem szeretnék eleget tenni, mint szabályok betartása, tovább adás, stb), de azért köszönöm!

2010. április 7., szerda

Ken Follett: Kaland Afganisztánban


Bár a szerzőtől ez még csak a második könyv volt, amit olvastam (ugye nemrég a Katedrális volt az első), de azt hiszem, még nagyon-nagyon sok könyvét el fogom olvasni. Ez a könyve tipikusan az a fajta könyv, amiről nem hittem volna, hogy lehet ennyire olvasmányosan, izgalmasan "tálalni". Soha nem olvastam kémregényt, és nem gondoltam volna, hogy érdekelni, sőt tetszeni fog egy olyan könyv, amiben az afgán lázadóké, a CIA-é, KGB-é a főszerep.

Itt is az volt az érzésem, hogy egyetlen felesleges sor, egyetlen felesleges magyarázat sincs benne, valószínűleg ezért is olyan olvasmányos. A végén megint izgultam, pont, mint a Katedrálisnál, amikor már csiak 20 oldal volt hátra, mert attól féltem, hogy el lesz a vége hamarkodva, de megint kellemesen csalódtam :):):):) Szóval alapjában véve nagyon jó könyv, minden van benne, ami jó lehet: izgalom, szép tájak leírása (az sem unalmasan), háború, szerelem, csalódás, kémkedés, lázadás, össze esküvés, menekülés, lebukás, önfeláldozás, és még sorolhatnám. Nagyon hihető a történet önmagában is, a mai világban is simán megállja a helyét.

Ken Follett rajongó lettem :):)


A háború dúlta afganisztáni hegyek között játszódik Ken Follett izgalmas regénye. A három főszereplőnek - egy fiatal angol nőnek, egy francia orvosnak, és egy csavargó amerikainak - alapos oka van arra, hogy Afganisztánba menjen, ahol a hegyek között élő őslakosság ádáz gerillaháborút vív a szovjet csapatok ellen. A harc középpontjában Masud, az elfoghatatlan vezér áll - a gerilláknak meg kell védeniük, a szovjeteknek meg kellene ölniük őt. A háttérben két férfi, a CIA és a KGB sokszorosan kipróbált ügynöke csap össze ellenfélként és szerelmi vetélytársként.


2010. április 5., hétfő

Sok kicsi sokra megy :)

Ha össze adom a haladásaimat, akkor összességében azt kapom, hogy mostanság azért nem hanyagolom el a kézimunkázást, bár az igaz, hogy hol ezt, hol azt veszem elő, így igazán látványosan egyik művem sem halad, de én elégedett vagyok :):):)

A lényeg, a legfontosabb, az a varázslóm, haladt ááááám kicsikét, és nem tartozok egy órai hímzéssel sem :):):):):)






Haladtam a kötésemmel is, bár sajnálom, hogy majdnem feketének látszik a sötétebb fonal, pedig szép sötét lila valójában (amúgy az összes fotó ilyen pocsék, hála a borús időnek)

Gyűlnek a szegfű fejek is, bár elég munkás még mindig, de még mindig élvezem :):):) Ragasztani majd a végén egyszerre fogom őket, még szeretnék párat horgolni. Most kipróbálom a háttérben látható gyönyörű melírozott fonalból is, már félkészen van, kíváncsi leszek az összhatásra.
Készült a húsvét jegyében pár dísztojás is, a lila Tina műve (nagy lányom). Készülőben van még egy flitteres is, azt Zsani készíti (kisebb lányom), de még nem fejezte be. A zöldeset pedig a fiammal ketten bűvészkedtük ki. Középen pedig a horgolt zsinórral körbe ragasztott, jó hosszú zsinór kellett hozzá :):):):)

2010. április 3., szombat

Ha a kutya beindul, valamint locsolóvers Matyi módra

Zsani (10 évesem) szemtanúja volt, ahogy Gubanc kutyusunk (fiú bichon kutya) "bepróbálkozott" a mamáék Trixi kutyájánál (szintén fiú tacskó), és a következő képpen kommentálta a látottakat:

- Gubanc rámászott a Trixi hátára, rázza a fenekét, és úgy táncol :D:D:D:D:D



Ezen kívül Matyi locsoló versét szeretném Veletek megosztani, amit mély átéléssel, és fülig érő szájjal kicsit pöszén ad elő:

Picassoval érkeztem,
70 métert fékeztem,
Matyi vagyok, szép és laza,
Ha nem locsolhatok,
Húzok haza!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket Mindenkinek!!

2010. március 31., szerda

Játszunk? :):)

Közeledik a 15.000. látogatóm, már itt kopogtat az ajtómon. Vajon Te leszel az? :):):):) Ha igen, akkor már nyertél is!!! A legújabb mániámból, a horgolt szegfűből kaphatsz egy szálat, ha Te vagy a 15.000 látogató. Hogy tudod bebizonyítani? Egyszerű: használd a "print scrn"-t, amikor a számláló pont kerek eredményt mutat, egy paint mappából mentsd el magadnak, és illeszd be a blogodba az így kapott fotót, majd írj ide ehhez a bloghoz egy hozzászólást belinkelve a blogodban lévő fotót. Ennyi a dolgod :) Nem kell előre jelentkezni, csak időben kell érkezned, hogy Te lehess a 15.000. látogatóm :):):) Hajrá, hajrá, sok sikert!!!

2010. március 27., szombat

Szegfű leírás kezdő horgolóknak is

1. sor: 8 lsz, össze kapcsoljuk az elsővel
2. sor: 3 lsz magasítás (egy 1rp-nek felel meg), 1 lsz, 1 db 1rp, 1 lsz, 1 db 1rp, ezt addig folytatva, míg összesen 21 db 1rp-t nem kapunk
3-4-5 sor: 3 lsz magasítás, majd 2 lsz, majd ugyanabba az ívbe 1 db 1rp, 2 lsz. Következő ívtől elkezdve végig minden ívbe: 1 db 1rp, 2 lsz, 1 db 1rp, 2 lsz ismétlődik.
6. sor: 3 lsz magasítás, majd 2 lsz, mad ugyanabba az ívbe 1 db 1rp, 2 lsz,
következő ívbe: 1 db 2rp, 2 lsz, 1 db 2rp, 2 lsz,
következő ívbe: 1 db 3rp, 2 lsz, 1 db 3 rp, 2 lsz,
következő ívbe: 1 db 2rp, 2 lsz, 1 db 2 rp, 2 lsz,
következő ívbe: 1 db 1rp, 2 lsz, 1 db 1rp, 2 lsz,
következő ívbe 1 db rövid pálca, 2 lsz
7. sor: (ha cirmosra szeretnénk, eltérő színnel ) minden ívbe: 1 rövid pálca, 2 lsz, 1 rövid pálca, a következő ívbe újra 1 rövid pálca, 2 lsz, 1 rövid pálca (vigyázat: a 2 ív között nincs 2 lsz, csak íven belül)

A végén a fonalat eldolgozzuk, az alján össze fogjuk, és össze kötjük.

2010. március 26., péntek

Szegfűk szárral


Hát, nem így terveztem, de a kreatív stúdióban az eladó olyan tanácsot adott, ami nem tetszett, így ez lett mégis... nevezetesen a szegfű száráról beszélek, miszerint vettem pár szál olcsó, gagyi műszegfűt, és letépkedtem a szirmait, a helyére pedig az én horgolmányom került. Ódzkodtam a műanyagtól, de a végeredmény tetszik. Sajnos rögzíteni csak ragasztópisztollyal lehet, nehéz a horgolást a műanyaggal eggyé varázsolni másképp. Azt hiszem, most fenyőgyár helyett szegfűgyár lesz nálam, bele szerettem a készítésükbe :):):)

2010. március 24., szerda

Horgolt szegfű

Tegnap este találtam a leírását, és egyből megtetszett, persze nem bírtam ellen állni, és azonnal ki kellett próbálnom :) A leírásban fehér szegfű volt, én azonban cirmosra készítettem, mert így szebbek szerintem a fodrok :) Elég kezdetleges megoldással dróttal rögzítettem az aljára, majd még ki kell találni valami szépet a szárának is. Szeretnék egy egész vázára való csokrot össze hozni, bár nem tudom, hogy fog menni, mert jó pár óra egy ilyen virág elkészítése.

2010. március 23., kedd

Pulcsi kezdemény

A kolléganőm kérésére készül, Ő adta a fonalat. Nincs határidő, csak ezért vállaltam el.

Egy egyszerű mintát választottam végül, ami szerintem nem is mutat rosszul. Még sötétebb lila terveim szerint lesz benne, de csak a mell tájékán.

2010. március 18., csütörtök

Lassan, de...... bozonytalanul

Hát, haladgatok, ha lassan is.... felteszem azt az állapotot, ahogy az előző mutatáskor álltam.
Most reggel végeztem egy számítást, bár ahogy látom, nem kellett volna, egyáltalán nem ösztönöz, valahogy nem is értem, miért :D:D:D:D:D:D:D
Szóval a számolás arra a férjemmel kötött alkura alapszik, miszerint heti 1 órát kell hímeznem "kötelezően" a varázslóját. Ezek alapján kiszámoltam, hogy ha egy százas kockát 2 óra alatt hímzek meg, és kb kontúrozással 100 db van még hátra, akkor az 200 óra, ami heti 1 órával számolva is még 4 éves hímzés.....
A durva az egészben az, hogy már azt sem tudom megmondani, hogy hány éve készül ez a kép... azt tudom, hogy az egyik év augusztusában kezdtem, de hogy ez 3, 4, vagy 5 éve történt, arról fogalmam sincs (valahogy ennyire nem foglalkoztam a dologgal)





2010. március 12., péntek

Nora Corbett tündérke, és a csókolózás :)


Tina kiválasztotta a következő hímzését, már nyomtattam ki a mintát, amikor Matyi feljött a géphez, és megnézte a képet:


- Hú, de szép a lába ennek a néninek, úgy megcsókolnám (:D:D:D:D nem lehet elég korán kezdeni :D:D:D:D)

- Jaj, Matyi, igazi nőcsábász lesz belőled, mert állandóan csókolózni akarsz....

- Igen, mert én már tudok csókolózni, mert az oviban is gyakoroltam a Petivel (:D:D:D:D:D )

- Matyi, a fiúk nem a fiúkkal csókolóznak (vagyis általában nem, de ezt inkább nem ecseteltem :D:D ), hanem a lányokkal, szóval inkább a Fruzsival gyakorolj legközelebb, jó?

- Anyaaaa, fúúúúúúúúújjjj!!!!!! :D:D:D:D:D:DD:D:D:D:D:D



ui: szóval a Petivel nem fúj, a Fruzsival fúj? :D:D:D:D:D:D:D


2010. március 11., csütörtök

Tina elkészült (kétszer is) :)




Kész a lányom nagy műve, 1 évig tartott :):) Kétszer is kész lett, mert először véletlenül félre nézte az egyik színkódot, aztán a végén újra hímezte (anyai ráhatásra :):):) ) A végén rájött, hogy megérte újra hímezni, mert szebb így a kép :)

2010. március 10., szerda

Jótékonysági takaró horgolás




Nemrég indult egy közös program, amiben kockákat kell horgolni 100 % pamut fonalból, a részt vevőknek min. 1 db-ot, és a végén egy közös takarót varrnak belőle egy gyerekekkel foglalkozó alapítvány részére. Az én 10 dkg fonalamból 8 kocka jött ki, úgyhogy holnap el is szaladok velük a postára.
Feltettem egy fotót a saját blokkomról is, csak a méret különbségek miatt :):)


Akit érdekel, vagy szeretne segíteni, még lehet jelentkezni, hisz van idő rá. A képre kattintva többet is meg lehet tudni a feltételekről.

2010. március 9., kedd

Márc. 15-e ovis szinten

- Anya, én tudom ám, hogy milyen ünnep lesz pénteken: nagyon régen, amikor még senki sem élt, akkor volt valami háború, meg volt valahol ez a Petőfi Sándor is. Ugye, milyen okos vagyok? :D:D:D:D:D:D:D:D


ui: csak azt tudnám, hogy ha senki sem élt, ki harcolt? Nem mertem megkérdezni, nem akartam lelohasztani a lelkesedését :):):):)

2010. március 7., vasárnap

Kifogytam a hozzávalókból



Eddig jutottam a kockákkal, mármint eddi jutottam egy-egy-egy motring fonalból. Persze vettem már újat, szóval tudom folytatni, csak először is kíváncsi voltam, hogy mennyi kockát tudok meghorgolni egy adagból, csak az anyagiak miatt, hogy mennyibe kerül majd a végén a takaró (ha takaró mennyiségig nem unom meg a kockákat :):):) ) 45 kocka, 5 blokk után még mindig élvezem :):):):):):)

4 estés horgolás után itt tartok ezzel a halvány lila csodával is, ezt viszont abba kellett hagynom, mert elfogytak az alkatrészek. A lányomnak lesz hastáncos rázókendő, és "csak" 60 db rázópénzt vettem, ami kevés, nagyon kevés. Már látom, hogy még 100-at be kell szereznem, valamint a fonalam is kicsike, az is kevés. Nagyon elszámoltam magam vásárláskor. Ki voltam akadva, hogy a boltokban milyen méreg drágák a rázókendők, aztán most már látom, hogy miért is... egy darab rázópénz 10 ft, egy motring fonal 600 ft, szóval már 1200 ft-om van benne, és még kell 2 motring fonal, meg a 100 pénz, szóval benne lesz annyiban, mint a bolti, és akkor még a munka díjat nem is számoltam. Tinának, a lányomnak nagyon tetszik amúgy, szóval ha beválik, és szépen csilinlel majd, akkor lehet, hogy más színben is csinálok Neki később :):):):

2010. március 5., péntek

A csempészet és a csempészek :)

Siettünk tegnap a gyerek könyvtárba, és pont az Sztk-nál jártunk, amikor ténymegállapított a fiam az épületre mutatva:

- Na, itt meg itt van a csempészet.
- Mi van itt? (fogalmam nem volt, hogy mire gondol)
- Hát itt vannak a csempészek.
- Milyen csempészek?
-Hát amikor régen apa nyakában ültem, és bele ment a szemembe a fa, emlékszel?
- Persze, hogy emlékszem, de mi köze ennek a csempészekhez?
- Hát akkor itt csempészték a szemembe a vizet!


:):):):):):) Majdnem jól emlékezett: kb másfél éves korában az apja nyakában ülve bele csapódott egy faág a szemébe, beszaladtunk vele a kórházba, és cseppeket csepegtettek a szemébe, enyhén sérült a szaruhártyája, de szerencsére helyre jött teljesen. Pár napig kötés volt rajta. Érdekes, hogy a kórház nem azonos ezzel az Sztk-val, ahol tegnap voltunk, mégis úgy emlékszik, hogy itt jártunk. Bár szegénynek meghatározó lehetett az élmény, ha még most is emlékszik rá.... Hiába, azok a fránya csempészek nagyon simlisek lehettek akkortájt, hogy csak úgy csempészkedtek a szeme körül :):):)

2010. március 4., csütörtök

A főnök

Így lehet 1 perc alatt az önbecsülésemet a föld alá döngölni :D:D:D:D:D:D :

- Anya, apa hová ment? (Matyi már pizsiben, fogmosás után)
- Kiment a munkahelyére egy papírt leadni, de mindjárt jön, kocsival van.
- Akkor most Te vagy a főnök itthon?
- Igen, úgyhogy spuri az ágyba, gyorsan feküdj le.
- Jó, mert apa úgyis mindjárt haza jön, és akkor megint Ő lesz a főnök....

és ha ez nem lenne elég nekem, még gyorsan hozzá fűzte:

.... mert itthon mindig apa a főnök, mert ő a legnagyobb.

2010. február 21., vasárnap

Farsangoltunk




A kisebbik lánykám tavi tündér volt. Egyik kötős-horgolós újságban láttam a jelmez ötletet, a megvalósítása közös munka, a lányokat is bevontam, a parókát hárman három napig csomóztuk majdhogynem szálanként (mutatom hátulról is) :):):):) Nagy sikere lett :)




A fiammal könnyű dolgom volt, az oviban az idei "kötelező" téma a cirkusz volt. Szerencsére még 12 éve a nagylányomnak varrtam egy bohóc jelmezt, az most pont tökéletes volt, de hogy ne sírjon amiatt, hogy nem kapott újat, vettem egy új bohóc sipkát Neki, így nagy volt az öröm :):):):) Ez a jelmez iszonyúan kiszolgált már bennünket, mert a lányaim bölcsiben is, és oviban is egyszer-egyszer viselték, a fiam szintúgy, tehát már hatodjára van hordva (a kimaradt években pedig kölcsönbe volt más gyerekeknél). Ilyenkor eszembe jut, hogy pl. a tavi tündér jelmezt soha nem vehetjük többet fel, mert a fiamra mégsem adhatom.... kár érte.

Ja, és utószóként, kéretik nagyon nem cikizni a varró tudásomat, ugyanis nem is tudok, és nem is szeretek varrni, viszont nem szeretem a bolti dolgokat sem, így igyekszem kikínlódni mindig valamit magamból, ez nekem tényleg kínlódás, és biztosan látszik is a tapasztalatlanságom, és a hozzá nem értésem. A gyerekeim viszont nagyon büszkén tudnak feszíteni ezekben a jelmezekben, úgyhogy megéri :):):)

A nagyobbik lányom még a farsang előtt áll, néger lesz, jelmez nélkül, az osztály közösen öltözködik. Egy új csőnadrágot kell csak vennem neki az alkalomra, mert szerintük a négerek csak csőnacikban járnak (mekkora baromság.....). Mindegy, legyen meg az öröme, legalább utána tudja hordani hétköznapokon is. (Bár ha bele gondolok, egy csőnadrág, plusz a barna arcfesték többe fog kerülni, mint mondjuk a tavi tündérhez az anyagok, fonalak, művirág.....