Írtam már pár szót a könyv első részéről, amit kétszer is olvastam már. Időszerű volt hát végre a második fejezetet is elolvasnom. Nem tartott sokáig, igazán olvasmányos. Kevésbé találom felháborítónak, valószínűleg azért, mert előre fel voltam készülve az első rész után, hogy miket is olvashatok.
Nagyon tetszett a könyv, bár azt éreztem, Szultána kicsit lenyugodott az évek alatt. Sokáig úgy gondoltam, hogy az anyaság megváltoztatta, kevésbé harcias, kevésbé lobbanékony, és bele törődőbb lett a hercegnő. Aztán a történet vége felé újra éreztem, hogy nem, még midig tüzes, még mindig próbál harcolni, és küzdeni, de egyedül sajnos kevés hozzá, így néha valóban a saját, és családja védelme érdekében kell kompromisszumokat kötnie. Sajnálom nagyon azokat az arab nőket, akik ki vannak még ma is téve annak a megaláztatásnak, önkény uralomnak, brutalitásnak és egyáltalán annak a felfogásnak, amiről a könyv szerzője ír. Nem az iszlám hitet ítélem el, hisz aki olvasta a könyvet, az tudja, hogy Szultána maga is mélyen vallásos. Az az elszomorító, hogy a vallás mögé bújva (vagy épp a vallás miatt kialakult hagyomány tisztelete mögé bújva) mondjuk el vehetnek anyáktól gyerekeket, ha azok éppen válni akarnak, vagy körül metélhetnek brutálisan kislányokat, vagy szabadon bántalmazhatnak férjek feleségeket, mert joguk van hozzá.
Megmaradt egy mondat a fejemben, de röviden a történet, ami megelőzte: az egyik herceg fia egy kómában lévő, magatehetetlen nőt erőszakolt meg részegen, egy tanú látta, aki megzsarolta. Hogy ne tudódjon ki a dolog, persze fizettek neki, mert ez még a Korán szerint is nem megbocsátható bűn. Aztán kiderült, hogy a 6 hónapja kómában fekvő nő 3 hónapos terhes. Elkezdtek vizsgálódni, emiatt még jobban lefizették a tanút, hogy ne legyen baj, a fiút meg külföldi tanulmányútra küldték. A bűnös fiú apja, a herceg pedig ezt mondta:
-"És ez a sok baj, meg viszály mind egy nő miatt van"
Na itt le kellett tennem a könyvet, ennél a mondatnál, szóval azért vannak felháborító gondolatok (sajnos) még mindig, pedig az első rész óta majdnem 2 évtized telt el.
Ha bele gondolok, hogy megtörtént dolgokról olvasok, bele borzongok.... most gyorsan elkezdem a harmadik részt is.
Szóval a könyvet abszolút ajánlom Mindenkinek, nem árt a világ azon részébe betekintést nyerni kicsit más szemével.
"A szerzőnő most Szultána lányai sorsának bemutatásával folytatja történetét. Nagyobbik lánya életét a vallás elleni lázadás és a férfiak megvetése tölti ki. Gyűlöli a fátyol viselését, széttépi a hagyományos családi kötelékeket, és leszbikus viszonyt kezd egy barátnőjével. E könyv egy érzelmekkel teli vallomás a férfiúi brutalitásról, a reménytelen szerelemről és a nők sorsáról egy mohamedán országban."
3 megjegyzés:
Évekkel ezelőtt olvastam mindet de nekem nagyon sokszor kellett letennem, hogy őrjöngjek egy kört. Meg is állapítottam, hogy engem ott az első nap halálra köveznének. :-).
Félelmetes, hogy emberek ennyire kiforgathatják a Koránt. És úgy alakítják a törvényeit, hogy a pasik jól jöjjenek ki belőle. Pedig a Korán nem ír olyat, hogy bizonyos dolgokat a férfiaknak szabad, a nőket meg ki kell nyírni érte.
Én is olvastam már mind3 részt, az elsőt anno még kölcsön kaptam, de tavaly évvégén beszereztem azt is, így teljes a gyűjtemény.
Tervezem az újraolvasást, csak ahhoz kicsit több szabadidőre lenne szükségem.
Egyébként én is hol őrjöngtem, hol bőgtem a könyvön.
Szia! Mert megérdemled! ;-)
Díjeső vár nálam! Puszik!!
Megjegyzés küldése