Jean Sasson: Királyi sivatag

Hát, érdekes élményekkel lettem gazgadabb, az már tuti. Az első két résznél gyakran háborogtam magamban, mint írtam is már, sokszor felháborítottak bizonyos dolgok. Szerettem Szultána Hercegnőt, imádtam a heves vérmérsékletét, és hogy próbálkozik a maga módján jobbá tenni az iszlám nők életét.

Most, a harmadik részénél szintén háborogtam, de most Szultána miatt. Van bennem némi tisztelet, hogy ilyen nyíltan fel meri vállalni saját magát, de inkább a bosszúság volt az, ami végig kísért a könyvön. Bosszankodtam, hogy úgy éreztem majdnem végig, hogy feladta a harcot, csak a szája tud járni. Bosszankodtam, hogy annyit sopánkodik a nők helyzete miatt, de semmit nem tesz ellene, apró dolgokat sem. Évek teltek úgy el, hogy elhagyta magát, alkoholista lett, miközben szórta a pénzt szanaszét, értelmetlen baromságokra. Felvetődött bennem, hogy mondjuk az egyiptomi szobalányán, akiről pontosan sejti, hogy soha nem fog tanulni, miért nem segített, és finanszírozta mondjuk a tanulmányait?? Apró segítség lett volna neki, hisz ennél sokkal több pénzt dobott ki naponta az ablakon, az egyiptomi szobalány viszont orvos lehetett volna. Folyamatosan csak sírt, hogy bárcsak másképp lenne, holott Neki pazar élete volt.

Szerető férje, két lánya, és egy fia, akikre büszke lehetett (bár voltak velük problémák, ez igaz, de könyörgöm, máshol is vannak a gyerekekkel gondok, ez nem csak az arab világra jellemző, pláne, ha így el vannak kényeztetve), iszonyú gazgadság, pedig soha semmit nem kellett tennie érte. Panaszkodik, mert jó dolgában nem tudja, hogy mit csináljon :(:(:(:(

Szóval bosszankodtam, és magamban szidtam. Én szégyelltem volna magam a helyében ahelyett, hogy még könyvet is írok róla. Ezt gondolam sokáig. Aztán az utolsó két fejezet miatt megérte bosszankodni, mert végre újra a régi, tüzes, nagyszájú Szultána "hangját hallottam", akit megszerettem az első két részben.

Nem rossz könyv egyébként, mert mindig is azt gondoltam, hogy egy könyv nem attól lesz jó, hogy ha pozitív véleményt vált ki az emberekből, véleményem szerint az a lényeg, hogy legyen véleményem róla.

Ha engem kérdeztek, ezt a harmadik részt viszont tényleg azoknak ajánlom csak, akik már az első kettőt olvasták, mert azért annyira nem jó, mint azok voltak. Az igaz, hogy így talán kerekebb az egész sztori, tehát kellett melléjük harmadik kötetként, pláne, ami a végét illeti.

Magamban nagyon szorítok Szultánának, és a nővéreinek, hogy Szultána-köre sok-sok nőt mentsen meg a szaúdi elnyomástól. Remélem, így lesz, és remélem, hogy majd az évek alatt belátják az iszlám férfiak, hogy nem uralkodhatnak ennyire a nők felett.

"Szultána hercegnő A fátyol mögött és A hercegnő lányai című memoárjainak folytatása. Saját és családja életének egy válságos periódusát mutatja be. A tény, hogy unokahúgát hozzákényszerítik egy jóval idősebb, kegyetlen és aljas férfihoz, és az a felfedezés, hogy egyik unokatestvére szexuális rabszolgákból tart háremet magának, még eltökéltebbé teszi Szultánát, hogy tovább küzdjön a szaúd-arábiai nők elnyomása ellen. Szultána harcát még sürgetőbbé teszi, hogy a háttérben egyre nő az ál-Szaúdokkal szemben álló szakadárok mozgalma és az iszlám fundamentalizmus fenyegető árnya. Ám egy nagy családi táborozás a sivatagban a fényűzést kedvelő hercegnőt és rokonait közelebb viszi nomád gyökereikhez, ami új erőt ad Szultánának ahhoz, hogy folytassa a muszlim országokban élő nők jogaiért való küzdelmét."